Egyedül utazni a nagyvilágban rémisztő lehet mindaddig, amíg valamilyen nyomós érv miatt mégis meg nem teszed az első lépést! Egy jelentősebb életesemény, mint például egy diagnózis, egy válás, vagy az állásod elvesztése miatt hirtelen dönthetsz úgy, hogy világkörüli útra indulsz.
Három olyan ember történetét mutatjuk be, akiknek teljes mértékben átalakult az életük, mert megmerték tenni az első lépést, és elutaztak a nagyvilágba, mégpedig egyedül.
Elvesztette a munkáját
A 29 éves washingtoni Ryan Shauers akkor döntött úgy, hogy egyedül utazik a világban, amikor elvesztette a munkahelyét.
“Épp a washingtoni kongresszusban dolgoztam, amikor a főnököm úgy döntött, nem hosszabbítja meg a munkaszerződésem, így elvesztettem az állásomat. Volt némi megtakarított pénzem, és arra gondoltam, hogy ha most nem fizetek be egy utazásra, amiről már régóta álmodtam, akkor valószínűleg soha nem teszem meg. A régi teherautómat kényelmes lakókocsivá alakítottam, és nyugat felé vettem az irányt. Introvertált és viszonylag félénk ember vagyok, nem szeretek nagyon barátkozni, így ez az utazás egy igazán különleges élmény volt számomra. Elgondolkoztam azon is, hogy egyáltalán vissza akarok -e térni a hagyományos irodai munkához. Hat éve utazgatok, szeretem amit csinálok, mindig erre vágytam” – mondta.
Ryana elmondása szerint sokszor került fura és félelmetes helyzetbe, de az a szabadságérzés, amit megtapasztalt, semmivel sem pótolható.
Élet egy diagnózis után!
A 32 éves Los Angeles-i fotós és blogger, Valerie Joy Wilson első önálló utazására akkor indult, amikor megtudta, hogy Lyme-kóros.
“Körülbelül 30 orvosnál jártam már, amikor megkaptam a végső diagnózist, hogy Lyme-kóros vagyok. Sok barátom nem értette, hogy milyen betegségem van, és azt mondták, hogy soha nem fogok meggyógyulni, és egyre csak rosszabbodni fog az állapotom. Úgy éreztem minél hamarabb el kell utazzak valahová, ezért úgy döntöttem, hogy négy napra Londonba és Párizsba megyek. Most vagy soha, gondoltam akkor.
Még mindig emlékszem arra az érzésre, amikor a British Airways lépcsőjén álltam, alig hittem el, hogy átrepülök az óceánon. Összeszorult a gyomrom, és az érzelmek teljesen eluralkodtak rajtam. Mivel egyedül utaztam, sok új emberrel barátkoztam össze, és egy teljesen új világ nyílt ki előttem. A világ egyszerre nőtt és zsugorodott, olyan politikai és társadalmi véleményeket hallottam, amelyekről régebben fogalmam sem volt” – mesélte Valerie.
Gyász és válás után
A 29 éves Lora Pope humánerőforrás-tanácsadó Torontóban. Hihetetlen csapást élt át, amikor meghalt az apja, és néhány hét múlva szakított vele élete szerelme.
“Mindig az volt az álmom, hogy egyszer kiveszek egy egész év szabadságot, és elindulok világkörüli útra, de soha nem volt rá annyi időm, mindig közbejött valami. Egy kicsit féltem is attól, hogy egyedül utazzak.
Közben apámnál végső stádiumú rákot diagnosztizáltak, és rövid időn belül meghalt. Halála után teljesen depressziós voltam, nem találtam a helyem a világban, ráadásul az a férfi, aki a legfontosabb volt az életemben, szakított velem. Eddig mindig a barátainkkal nyaraltunk, de most úgy döntöttem, hogy egyedül vágok bele a világba. Senkinek sem beszéltem a szándékaimról, utazásaimat Közép-Amerikában kezdtem.
Ilyenkor könnyű találkozni más egyedül utazókkal, mert az emberek általában egy irányba mennek – délre vagy északra. Egyik legemlékezetesebb kalandom a guatemalai vulkán melletti táborozás volt. Hét másik egyedül utazgató emberrel ültünk a tábortűz körül, és beszélgettünk. Csodálatos volt, pedig néhány órával azelőtt még idegenek voltunk egymás számára, de abban a pillanatban úgy éreztük magunkat, mintha évek óta barátok lennénk. Ez az utazás segített kilépni a komfortzónámból, és azt hiszem, többet fejlődtem az elmúlt évben, mint az azelőtti öt évben.” – fogalmazta meg útját Lora.
Fotó: Valerie Joy Wilson/Instagram
