Aki rajong az ősi civilizációkat övező rejtélyekért, az bizonyára meg fog lepődni, hogy a Chile egyik tartományaként jegyzett Húsvét-szigeteken lévő rejtélyes szobroknak nem csak fejük van, hanem a földbe beásva testük is.
Ez a titokzatos sziget azért annyira izgalmas a misztériumokért rajongók körében, mert a mai napig sem sikerült választ kapni arra, hogy ezeket a sajátos formájú kőszobrokat hogyan és kik alkothatták meg a Csendes-óceán közepén található, eme kis elhagyatott vulkanikus szigeten, ahol a legközelebbi település is több ezer kilométerre fekszik.
Az őslakosok a szigetet Rapa Nui-nak nevezték, ami annyit tesz, mint a Világ Köldöke, és amelyet 1722-ben a holland tengernagy, Jacob Roggeveen húsvét vasárnapján fedezett fel, ezért terjedt el a Húsvét-szigetek megnevezés is.
A szigeten élők eredete sincs a mai napig tisztázva. A francia antropológus, Alfred Metreaux még a múlt század elején dolgozott ki egy elméletet, miszerint a szigetlakók polinéziai származásúak, és még a 4. században telepedtek le. Egy legenda szerint amikor egy törzsfőnök meghalt, tiszteletére egy szobrot, úgynevezett moai-t helyeztek el a sírja mellett. Mindeddig 887 teljes, vagy félkész szobrot tartanak nyilván. Feltételezések szerint a 10 méternél magasabb és 50 tonnás szobrokat farönköken görgették a helyükre, de még mindig homály fedi azt, hogy miként tudtak nagy távolságokat megtenni ezzel a módszerrel.
Nemrég azonban kiderült, hogy a szobrok nemcsak fejrészből állnak, hanem az időjárási körülmények miatt az évszázadok alatt a szobrok többi részei eltemetődtek, földréteg burkolta körül. Az ásatások során kiderült az is, hogy a földbe süllyesztett testek szinte arányban vannak a fejjel, tehát a szobrok egész alakosak, és ehhez olyan kőfaragási szaktudásra volt szükség, amely más népcsoportokra ebben az időben egyáltalán nem volt jellemző. A kutatások során rejtélyes mintákra is bukkantak, amelyek a szobrok hátaira volt faragva. Ezek jelentését sem sikerült megfejteni. Vélhetőleg ezek a minták az elhunyt testén lévő tetoválásokra utalnak, de biztosat egyelőre még senki nem tud mondani.
A szobrokat 1995-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
