„Ha van lehetőség arra, hogy akár csak egyet is megmentsünk – egy embert, egy gyereket -, azt hiszem, megéri” – fogalmazott az édesanya, akinek élete legnehezebb döntését kellett meghoznia.
Bár egy anyának nehéz a fiát rács mögött látni, vagy egyáltalán ártani a saját gyermekének, Nichole Schubert úgy érezte, hogy a fia és a körülötte lévő emberek biztonsága érdekében ezt kell tennie.
A nő először a The Wall Street Journal-nak mesélte el hajmeresztő történetét. 2019-ben történt, amikor takarítás közben felfedezte a fia naplóját, amelyben részletes leírást talált arról, hogyan fogja a fia megölni őt, otthon, mielőtt megtámadná a washingtoni középiskolát, ahol akkor végzős volt.
Nichole sokkot kapott. Bár számított ilyen-olyan csínytevésre, eltitkolt osztályzatokra vagy szerelmekre, azt még a rémálmaiba sem képzelte volna, hogy a gyermeke ennyire konkrét tervet ír arról, miként teszi el őt láb alól.
„Nagyon leíró volt” – emlékezett vissza Schubert az interjúban. „Egyszerűen szívszorító volt. Nem, nem igazán akartam tudni a részleteket.”
Miután megvívta a saját belső csatáit, a nő végül felhívta a rendőrséget, és feljelentést tett a gyermeke ellen. A naplót pedig átadta nekik bizonyítéknak. Bár az anyai ösztöne teljesen mást mondott, úgy vélte, itt sokkal többről van szó – „egy egész iskoláról – több száz emberről, több száz gyerekről, gyerekről” – fogalmazott Nichole, akiben teljes gőzzel munkálkodott az erő, hogy meg kell védenie a fiát, és valójában azt is tette: „úgy éreztem, ha tényleg ilyen dolgokat fog tenni, akkor nagyobb biztonságban lenne a börtönben” – vallotta be az asszony.
„Ez az én gyerekem, én, én szültem meg őt, tudod. Nagyon fáj. Még mindig fáj” – tette hozzá az anya. De nem bánta meg, hogy így döntött, mert hiszi, hogy helyesen cselekedett: „hiszem, hogy életeket mentettem meg” – állítja Schubert.
A rendőrök természetesen azonnal letartóztatták a fiút, aki bűnösnek vallotta magát az ellene felállított vádakkal – robbantással, vagyon megrongálásával való fenyegetéssel, zaklatással szemben. De kihangsúlyozta, hogy a naplóbejegyzései csak kitaláltak voltak, és szó sincs valós tervekről.
Ami a tömeges lövöldözéseket illeti, Schubert azt látná hatékony megoldásnak, ha a szülők „tudatában lennének és figyelnének a jelekre”. A kamaszok utálják, ha a szülők belekontárkodnak az ügyeikbe, de „szülőként a mi dolgunk, hogy tudjuk, mit csinálnak a gyerekeink” – vallotta az asszony. A saját példáját felhozva elmondta, senki sem halt meg, mert bár ő sem szeret leskelődni a fia után, mégis állandóan ott volt a szobájában.
„Nem tudjuk állandóan ellenőrizni a gyerekeink cselekedeteit, de fel lehet ismerni a jeleket hogy valami nincs rendben, valami, tudod, miért viselkedik furcsán? Miért? Miért olyan magának való?” – folytatta Nichole. „Voltam a szobájában, tudod? ’Mit csinálsz?’ ’Hová mész?’ Egyfolytában. És ő ezt utálta. De életben van. És mindenki él, és ő nincs börtönben.”
Mióta őrizetbe vették, Nichole fia dolgozik. Reméli, hogy főiskolára fog járni, ha kikerül, és többé nem kerül összetűzésbe a törvénnyel. „Az ember csak imádkozik. Csak azért imádkozol, hogy Isten … segítsen nekik, hogy helyes döntéseket hozzanak az életben. Mert mi mást tehetnél? Már elmúlt 18 éves” – mondta. „Ő az én gyermekem. Feltétel nélkül szeretem őt. Mindig ott leszek neki. Mindig szeretni fogom, bármit is csináljon” – osztotta meg az érzéseit Nichole.
Fotók: YouTube
