Tom egy angliai blogger, aki Dél-Koreában élt és angolt tanított három évig. Ez idő alatt megspórolt egy kis pénzt, hogy elindulhasson arra a világkörüli utazásra, amely kis srácként nagy az álma volt. A Filantropikum.com-ot érte a szerencse, hogy bemutathassa az igazi Erdélyt Tomnak és így belekóstolhasson nemcsak az itteni sokszínű kultúrába, hanem a gasztronómiai ínyencségekbe is.
Tom kalandjairól angol nyelven olvashattok a blogjában, Waegook-Tom.com , a Facebook oldalán, és a @ waegook_tom–név alatt a Twitteren .
Tom gondolatai Erdélyről:
Ha az Egyesült Királyságban azt mondod: „Transylvania”, akkor az embereknek csak egy dolog jut eszébe: Drakula. Ha viszont azt mondod „Románia”, akkor már rögtön két dolog is eszükbe jut: kolduló romák és a “The Cheeky Girls”. Nem igazán a legjobb képek, amelyeket az országhoz társíthatnak. Kíváncsi voltam az országra mielőtt idejöttem, de úgy döntöttem, hogy csak a lehető legkevesebb dolognak nézek utána. Azt akartam, hogy teljesen meglepjen ez az ország. Meglepődtem, de jó értelemben!
Először is, meg vagyok lepve, hogy milyen barátságosak az emberek. Kedvesek, nagylelkűek és barátságosak, nem olyanok, mint amit a hamis sztereotípia külföldön kialakított az itt élő emberekről. Éreztem, hogy nagyon szívesen látnak itt és alig várják, hogy megmutassák az országot nekem. Fogalmam sem volt, hogy Erdélyben ilyen nagy a magyar lakosság, ami azt jelenti, hogy a füleim kezdnek egy kicsit összezavarodni nem értik, hogy most magyarul vagy románul beszélnek az emberek.
És mi is volt még? Nos, meglepett, hogy milyen szép ez a hely. Amíg átbuszoztam Kolozsvárról Marosvásárhelyre, szinte nem is láttam semmit, annyira lehengereltek a háttérben a zöld dombok és hegyek. A vidéki, nem túl rendezett házakat ellensúlyozza a gyönyörű építészet a városközpontokban. Lenyűgöztek az ortodox templomok kupolái és a sárgára, zöldre, kékre festett épületek minden árnyalata. Ez egy örvendetes változás az én szürke színű hazámhoz képest!
És mi az, amire egyáltalán nem számítottam? A sok kifinomult koktél bár Kolozsváron, ahol techno, drum & bass zenét játszanak. A Víkend központ Marosvásárhelyen volt a másik dolog, ami egy gyönyörű zöld környezetben, a város szívében található, tele bárokkal, egy olimpiai méretű medencével és egy híddal, amelyet a helyi diákok rajzoltak tele rajzfilm figurákkal. Azt hiszem, szívesen lógnék itt mindig.
Mit szeretek leginkább? Igazából az ételt. Amikor elmegyek valahová, mindig izgatott vagyok az új étel miatt, amit ki lehet próbálni. Húsgombóc leves, székely kürtöskalács, töltött káposzta és rengeteg cseresznye (aminek az ára csak egy töredéke az Egyesült Királyságban kapható cseresznye árának!). És a ”Mici” (miccs), az lett a kedvenc román ételem eddig és őszintén remélem, annak ellenére, hogy az Unió beakarja tiltani a szódabikarbóna tartalma miatt, mégis fent marad az étlapokon. Én nagy rajongója vagyok a húsnak, a „Mici” (miccs) tökéletes volt számomra és a kedves hölgy, aki készítette küldött asztalunkhoz egy extra adagot ingyen!
Majd következik Brassó, valószínűleg a régió leghíresebb városa és Segesvár, amely az UNESCO Világörökség része, ami miatt sok utazó beleszeretett Erdélybe. Alig várom, hogy meglássam, milyen meglepetéseket tartogat még Erdély számomra . Remélem és drukkolok, hogy nem ütközök vámpírokba.
Tom
