Egy kínai idős hölgynek volt két nagy korsója, melyeket egyszerre tudott vinni a vállán, hiszen egy botot dugott át a fogantyújukon, és úgy szállította a vizet. Az egyik korsón volt egy repedés, a másik viszont hibátlan volt.
Mire hazaért az öregasszony, a repedt korsó már csak félig volt vízzel tele, a másik korsóból természetesen egy csepp sem hiányzott. Így ment ez két évig, mindig egy fél korsó vízzel kevesebbel ért haza az asszony.
A hibátlan korsó büszke volt magára, míg a törött társa szégyenkezett amiatt, hogy nem tudja megtartani a vizet, ezért nagyon rosszul érezte magát.
Egyik nap azt mondta: „Szégyellem magam…ezen a repedésen keresztül sok víz elfolyik hazáig.”
A kedves öregasszony meghallotta ezt, és így felelt: „Észrevetted azt, hogy a te feleden mennyi gyönyörű virág nyílik, míg az út másik felén csak fű van? Ez azért van, mert észrevettem a repedésedet, és ezért arra a részre virágmagokat vetettem, hogy mialatt jövünk haza, te megöntözhesd. Két éve már ennek, és számtalan csodás virágot szedtem le és tettem a vázába. Ha te nem lennél ilyen, akkor virágok sem díszítenék a házamat.”
A tanulság: mindenkiben van hiba, senki sem tökéletes, és éppen emiatt annyira szép és meglepetésekkel teli az élet. Mindenkit úgy kell elfogadnunk, ahogyan van, és csakis a pozitív tulajdonságait vegyük észre, annak örüljünk.
Mindenkinek egy fantasztikusan szép őszi napot kívánunk! Gondoljatok az útszélen nyíló virágokra.
