Egy kutatócsoport egy epilepsziás férfi agyhullámait vizsgálta.
Egy tudományos „véletlen” felfedezései szerint megtörténhet, hogy az életünk valóban lepereg a szemünk előtt, mielőtt meghalunk. Egy szakértőkből álló csoport egy 87 éves epilepsziás beteg agyhullámait mérte, de a férfi a vizsgálat közben szívrohamot kapott, és meghalt, így a kutatók akaratukon kívül egy haldokló agyról készítettek felvételt.
Ez a baleset bebizonyította, hogy a férfi agya ugyanazokat a mintákat jelenítette meg, mint amikor álmodunk, vagy emlékeket idézünk fel. A Frontiers in Aging Neuroscience szakfolyóirat közzétette a kutatást, amely szerint az ilyen típusú agyi tevékenység azt jelezheti, hogy az élet utolsó pillanataiban az ember valóban felidézheti az emlékeit.
Dr. Ajmal Zemmar, a cikk társszerzője és a Louisville-i Egyetem idegsebésze szerint az akkoriban a kanadai Vancouverben dolgozó csapat véletlenül tett szert a valaha készült első felvételre, ami egy haldokló ember agyáról készült. A BBC-nek nyilatkozva így beszélt a kutatásról: „Ez valójában teljesen véletlenül történt, nem terveztük elvégezni ezt a kísérletet, vagy rögzíteni ezeket a jelzéseket.”
Azt mondta, nehéz eldönteni, hogy boldog vagy szomorú pillanatokra emlékszik vissza a haldokló, de hozzátette: „Ha a filozófia területére merészkednék, azt mondanám, hogy ha az agy valóban visszapergeti az emlékeket, valószínűleg a jó dolgokra akarna emlékeztetni, nem pedig a rosszakra.”
„De minden ember számára más és más lehet emlékesetes” – jegyezte meg. Elmondta, hogy a páciens agyhullámai abban a 30 másodpercben, mielőtt a szíve felhagyott az agy vérellátásával, ugyanazokat a mintákat követték, mint amikor nagy kognitív teljesítményt igénylő tevékenységeket végzünk, például, amikor összpontosítani próbálunk valamire, álmodunk, vagy emlékeket idézünk fel.
„Ez lehet az életben megtapasztalt emlékeink utolsó felidézése, amelyek újra lejátszódnak az agyunkban a halálunk előtti utolsó másodpercekben” – mondta. A kutatás ugyanakkor azt a kérdést is felveti, mikor ér véget igazából az élet, a szívverés, vagy az agyműködés leállásával.
„Közvetlenül a szív működésének leállása előtt és után változásokat láttunk az idegi rezgések egy meghatározott sávjában, ezek az úgynevezett gamma-oszcillációk, de más, például delta-, théta-, alfa- és béta-oszcillációban is megfigyeltünk változásokat” – áll a tanulmányban. A gamma-oszcillációknak nevezett hullámokat olyan kognitív (gondolkodással kapcsolatos) állapotokkal társítják, amilyen például a figyelem, a tanulás és az öntudat.
Dr. Zemmar és munkatársai ugyanakkor hangsúlyozták, hogy egyetlen kutatásból nem lehet átfogó következtetéseket levonni. Az a tény, hogy a beteg epilepsziás volt, tovább nehezíti a helyzetet. Dr. Zemmar azt mondta: „Soha nem éreztem kényelmesnek egyetlen esetből következtetni.” Ezért a 2016-os vizsgálat után évekig kereste a hasonló helyzeteket, hogy segítse az elemzés megerősítését, de nem járt sikerrel.
„Azt hiszem, van valami misztikus és spirituális ebben az egész halálközeli élményben. És az ehhez hasonló felfedezések – ezek azok a pillanatok, amikért minden tudós él” – tette hozzá.
Forrás: BBC
