Amikor James McLeod 18 hónapos volt, édesanyja furcsa fehér foltot vett észre az arcán, ami idővel egyre nagyobb lett. Ez teljesen megváltoztatta az életét, és megrendítette az önbizalmát. Gyerekként rettegett attól, hogy tükörbe nézzen, az osztálytársai pedig rengeteget gúnyolták, de az édesanyja minden egyes alkalommal elmondta neki, milyen szépnek találja.
James McLeod most 40 éves, és mostanra sikerült elfogadnia önmagát, de nem volt könnyű szembenéznie a félelmeivel. Amikor az édesanyja felfedezte a fehér foltot az arcán, és látta, hogy az egyre nagyobb lesz, aggódva fordult orvoshoz.
A kisfiúnál vitiligót diagnosztizáltak, ami a bőr tartós, pigmenthiányos foltokkal járó rendellenessége, a pigmenttermelő melanociták működésének kiesése miatt. A fehér folt idővel McLeod fél arcát elborította, és ahogy nőtt, egyre inkább megértette, hogy különbözik a többi gyerektől.
„Anyám mindig megnyugtatott, hogy semmi baj nincs velem” – mondta McLeod, aki általában azt mondta az embereknek, a fehér folt az arcán egy anyajegy, mivel az idegenek sokszor nehezen értették meg, mit jelent a vitiligo. Sokan tettek fel neki érzéketlen, személyeskedő kérdéseket, ami ártott az önértékelésének.
„Mi történt az arcoddal? Megégett? Egy tűzben sérültél meg?” – kérdezgették tőle.
Az édesanyja mindig ugyanúgy bánt vele, mint a többi gyerekével, és McLeod csak akkor szembesült vele, mennyire más, mint a többiek, amikor az iskolában gúnyolni kezdték. „Gyerekkoromban rengeteg gúnynevem volt: bűzös borz, zebraarc, tehén. Kirekesztettnek éreztem magamat” – emlékezett vissza.
A folyamatos gúnyolódásnak az lett az eredménye, hogy lassan ő maga is elhitte, hogy valami nincs rendben vele. Az osztálytársai kiközösítették, ő pedig úgy érezte, nincs helye ezen a világon. „Úgy nőttem fel, hogy azt hittem, az, amit a tükörben látok, a tükörképem – egy szörnyeteg” – mondta.
Egy nap azonban elege lett ebből, és úgy döntött, megváltoztatja az életét. Ekkor körülbelül 7 éves lehetett, és amikor hazaért az iskolából, megállt a tükör előtt, szemügyre vette a tükörképét, és jóváhagyta azt, amit látott. Farkasszemet nézett a „szörnyeteggel”, és legyőzte azt. Ezután már sokkal jobban érezte magát a bőrében, és magabiztosabb volt, mint addig valaha.
Attól a naptól kezdve mindig mosolyogva üdvözölte az osztálytársait, ami zavarba hozta őket. Amikor látták, milyen boldog, felhagytak a gúnyolódással, és onnantól kezdve a nevén szólították.
McLeod arra is felfigyelt, hogy a vitiligóval élő embereket nem reprezentálják megfelelően, és szeretett volna változtatni ezen, bár kezdetben nem tudta, hogy fogjon hozzá. Létrehozott egy Instagram profilt „thatvitiligoguy” néven, és elkezdte ott megosztani a gondolatait. Mostanra már több ezer követője van.
A pozitivitás terjesztése érdekében McLeod elkezdett motivációs beszédeket tartani, és több iskolában is tartott előadást, arra biztatva a tanulókat, hogy fogadják el az identitásukat, és legyenek kedvesebbek egymáshoz.
Emellett McLeod személyi edző, DJ és író is. Írt egy könyvet, „The Boy Behind the Face” címen, amiben elmesélte a saját történetét. Azt is elmondta, hogy szerinte mindent az édesanyjának köszönhet, aki soha nem éreztette vele azt, hogy más lenne, mint a többiek.
„Mindig a legjobbat hozta ki belőlem. Soha nem tekintette fogyatékosságnak a vitiligómat” – mondta a férfi.
