Volt egy idősödő férfi, akinek meghaltak a szülei, és a felesége is elhunyt pár évvel ezelőtt egy balesetben, így teljesen egyedül maradt, nem volt senkije, csak egy kedves madara, aki minden reggel a lakásához közeli fa ágán ült és csodálatos énekével jókedvre derítette a magányos férfit.
Minden reggel, miközben a férfi elment munkába, a madár dalolva kísérte el a megállóig, majd mikor hazaért, akkor is várt rá a szárnyas-dalos kis jószág, hogy hazáig kísérje. A férfi egyik nap magvakat vásárolt a csőrösnek, és mikor hazaért, a párkányra szórt pár szemet. Nem kellett sokat várnia, a madárka percek alatt ott termett és csipegetni kezdte a szemeket.
Egy szombat délelőtt, amikor a férfi a parkban sétált, belelépett egy rozsdás szegbe. Nem fordult orvoshoz, és le sem fertőtlenítette a sebet, mivel nem tulajdonított különösen nagy jelentőséget az esetnek.
Azonban később a seb elfertőződött, és a helyzet annyira súlyossá vált, hogy az orvosoknak a férfi lábát, térdtől lefele, amputálniuk kellett. Nagy volt a szomorúság, hiszen a férfinak ezentúl fél lábbal kellett boldogulnia, sőt egy művégtagot is kapott, amivel sokáig tanult járni.
Amikor azonban egy hónap múlva hazakerült a kórházból, a madárka ott ült a faágon, és nagy boldogan dalolni kezdett az emberbarátjának. A férfi is annyira megörült, hogy elfelejtette a történteket, és azon nyomba az ablakhoz ment, és magot adott annak a kis teremtésnek, akinek részéről a legtöbb törődést kapta az elmúlt időszakban.
