A hospice-ban dolgozó ápolók nap mint nap közelről kísérik végig az élet utolsó szakaszát. Neal K Shah szerint vannak visszatérő változások, amelyeket a betegek viselkedésében és légzésében is megfigyelhetnek – írja a LADbible.
Az ápoló „leülepedésnek” nevezi azt az állapotot, amikor a korábban feszült, összehúzódó beteg hirtelen ellazul. A légzése megfontoltabbá válhat, az arcán pedig nehezen leírható nyugalom jelenhet meg.
Előfordulhat, hogy egy hosszabb ideje alig reagáló beteg rövid időre ismét beszélni, enni vagy mozogni kezd. A jelenséget sokan végső fellángolásként vagy terminális luciditásként említik.
„Ez egy olyan jelenség, ami a halál és a haldoklás folyamata során történik, amit az egészségügyi szakemberek, ahogyan én sem, nem tudnak megmagyarázni” – mondta Shah.
Az élénkülés a családtagokban reményt kelthet, ezért a hospice dolgozói igyekeznek előre felkészíteni őket arra, hogy a változás sok esetben csak átmeneti.
„Ez különböző módokon nyilvánulhat meg, de sokszor hirtelen enni, beszélni, talán még járni is elkezd. Úgy viselkedik, mintha a régi önmaga lenne.”
Shah tapasztalatai szerint a beteg ilyenkor határozottabbá, jókedvűbbé válhat, akár viccelődhet is. Az állapotot gyakran gyors hanyatlás követi.
Az ápoló arra is felhívta a figyelmet, hogy a haldokló emberhez akkor is érdemes beszélni, amikor már nem képes válaszolni vagy látható módon reagálni.
