Az édesanya, akinek a fiát „értelmi fogyatékosnak” gondolták, mert nem boldogult a hagyományos iskolai tantervvel, elhatározta, hogy otthon tanítja a gyereket, és végül saját iskolát alapított, ami azóta hatalmas sikereket ért el.
Az 58 éves, ohiói születésű Barbara Rivera 40 éve Miamiban él. Három fia és egy lánya van, akiket egyedül nevelt fel: Damon (most 37), Morgan (35), Adam (32) és Michael (31). Ugyanakkor magához vette egy barátja fiát, Thort, amikor a barátnője súlyosan megbetegedett, és bár hivatalosan nem fogadta örökbe, ő nevelte fel a fiút.
Barbara legidősebb fia, Damon, 1991-ben kezdte el az első osztályt. Ekkor már folyékonyan beszélt angolul és spanyolul, és izgatottan várta a tanévkezdést. A dolgok azonban egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy elképzelte.
„Mindössze két héttel a tanév megkezdése után a tanára azt mondta nekem, hogy Damon értelmi fogyatékos, nem tud olvasni, és gyógyszeres kezelésre lesz szüksége, hogy tanulni tudjon. Azt mondta, hogy összetéveszti a b, d, p és q betűket, valamint a 6-os és a 9-es számot” – mesélte Barbara.
„Azt mondta, hogy a betűk és számok tévesztése tanulási/mentális fogyatékosság jele. Nem értettem egyet ezzel. Azzal érveltem, hogy az említett számok és betűk hasonlóak, és a fiam még csak két hete kezdte el az iskolát. A „diagnózis” igazságtalannak és logikátlannak tűnt” – magyarázta az édesanya.
Barbara hitt a fia képességeiben, és abban, hogy csak egy kis időre van szüksége, a tanár azonban ragaszkodott az orvosi vizsgálathoz. Damon édesanyja szerint őszinte, jó magaviseletű fiú volt, aki rendőr szeretett volna lenni, és az NBA-ben akart kosarazni. Barbara teljes szívéből támogatta őt, és nem akarta sem orvoshoz vinni, sem gyógyszerekkel teletömni, amit a tanítónőnek is nyíltan megmondott.
Az édesanya ezután alaposabban szemügyre vette az iskolai tananyagot, és megdöbbenve fedezte fel, hogy az jóval bonyolultabb annál, mint amire számított.
„A fiamtól elvárták, hogy történeteket olvasson, és kérdésekre válaszoljon, mielőtt megtanulta volna az ábécét, és az egyes hangokat, amiket ezek a betűk vagy betűkombinációk jelöltek” – mondta. Azt is megfigyelte, hogy a fiú túl nehéz házi feladatokat kap, amivel nem boldogul, és órákat tölt az asztal fölé görnyedve ahelyett, hogy a testvéreivel játszana. Úgy döntött, más módszerrel próbálkozik, segített a fiának az ábécé megtanulásában, valamint szókártyákkal is gyakoroltak.
„Megdöbbentett, hogy az egyetlen megoldás, amit Damon számára kínáltak, a kivizsgálás és a gyógyszeres kezelés volt. A korrepetálás, a szókártyákkal való gyakorlás még csak szóba sem jött. A tanár, az igazgató és az iskolarendszer szilárdan hitte, hogy a kétnyelvű, jól nevelt fiam elérhetetlen és taníthatatlan” – magyarázta Barbara, hozzátéve, hogy mindez Damont is nagyon megviselte.
„Egy dolgot „tanult meg” az első osztályban, azt, hogy buta.”
Damon lassan elhitte magáról, hogy valóban nem képes fejlődni, és emiatt egyre kedvetlenebb lett, és bár korábban például imádott színezni, ha csak egyszer is kiment a vonalból, azonnal feladta.
Barbara, aki mindig kitűnő tanuló volt, biztos volt enne, hogy a fia többre lenne képes ennél. Nagy hatással volt rá Helen Keller története, aki annak ellenére, hogy egészen kisgyerekkorától siket és vak volt, egyetemi diplomát szerzett, és sikeres író és aktivista vált belőle. „Szilárdan hittem abban, hogy ha Helen Keller le tudta győzni a nagyon is valós, rémisztő kihívásokat, amik az útját állták, akkor a fiam is képes lehet tanulni” – mondta.
Barbara eredetileg festőként képzelte el az életét, de amikor a fia tanulási nehézségekkel kezdett küzdeni, a művészet háttérbe szorult, és az lett az első számú prioritása, hogy segítsen neki. Mivel két másik kisgyerekről kellett gondoskodnia otthon, és hamarosan a negyedik is megszületett, hagyta, hogy Damon kijárja az első osztályt, és csak másodikos korától kezdte otthon tanítani.
„Utólag visszatekintve, ez az egyik legrosszabb döntésem, amit valaha hoztam. Nem volt boldog. Nem tanult. Naponta elmondták neki, hogy nem képes tanulni. Olyan érzés, mintha egy égő épületben hagytam volna a fiamat” – emlékezett vissza az édesanya.
A következő évben azonban már ő tanította Damont otthon, 4 éves kislányával együtt, és néhány barát gyerekét is fogadta. Barbara szerint az otthoni oktatás teljes kontrollt biztosít a szülőnek a tananyag felett, és lehetővé teszi, hogy a gyerek a saját egyéni érdeklődését kövesse. Kialakított egy dinamikus órarendet, amely bizonyos mértékben L. Ron Hubbard oktatási felfedezésein alapult. A módszer lényege az volt, hogy a gyerekek elsajátítsák bizonyos fogalmak definícióit, de a gyakorlatban is megértsék az adott elvet.
„Például, amikor a törtekről tanulnak, miután a tanulók meghatározták a „tört” szót, megkérem őket, hogy süssenek tortát, amihez maguk mérték ki a hozzávalókat, vagy vágjanak félbe, negyedekbe és így tovább kis papírpizzákat” – magyarázta.
Damon eleinte lassan haladt, mivel az iskolában szerzett negatív tapasztalatok visszatartották, és 2 évbe telt, mire újra megtanult hinni önmagában és a képességeiben. A Lego építőkockák hatalmas segítséget jelentettek, és Damon elkezdett játszva tanulni, miközben fejlődött a szervezési készsége és a figyelme is.
Barbara hamarosan már 15 diákot tanított a saját gyerekein kívül, és egyre több érdeklődő akadt. 1996-ban megnyitotta nonprofit magániskoláját, a Hollywood Education & Literacy Projectet (H.E.L.P. Miami), amelynek célja, hogy kompetens, független diákokat neveljen mindenféle gyógyszerek használata nélkül, vagy anélkül, hogy beskatulyázná ezeket a gyerekeket. Az iskola az elmúlt 26 évben számos pozitív visszajelzést kapott volt diákoktól és szülőktől egyaránt.
„A gyerekeim tudják, hogy bármire képesek. A gyereknevelésben az volt a célom, hogy értelmes, felelősségteljes, független felnőttek váljanak belőlük” – mondta Barbara. Damon most egy kreatív reklám- és produkciós ügynökség alelnöke. Morgan tanár az édesanyja által alapított iskolában, Thor technikus egy kiadónál, Adam biztonsági területen dolgozik, Michael pedig tanácsadóként. De Barbara más tanulói is sikereket értek el, egy hallássérült diákja, Monica, például logopédusnak tanul.
Barbara összehasonlította az Egyesült Államok mostani, hagyományos tantervét a késő 1800-as és korai 1900-as évekével, és meggyőződése, hogy az akkor alkalmazott módszerek jobbak voltak a mostaniaknál, ezért valamilyen formában ezekhez szeretne visszatérni.
„Ezek a könyvek drasztikusan különböznek a modern tankönyvektől” – mondta. Az egyik legnagyobb különbség szerinte az, hogy míg a múltban a diákokat intelligens, gondolkodó felnőttekké nevelték, és minden készségre annyi időt szántak, amennyi szükséges volt, addig most az a cél, hogy a tanulók teljesítsenek a meghatározott teszteken, de a tényleges gondolkodás már nem célja az oktatásnak.
Barbara jelenleg új helyet keres iskolájának, és saját tantervet szeretne készíteni a korai 1900-as évek legsikeresebb tananyagai alapján. „Teljes óraterveket és anyagokat szeretnék készíteni az óvodától nyolcadik osztályig, ami mindenféle politikai és pszichológiai hatásoktól mentes” – magyarázta. „A leckék felhasználóbarátok lesznek, és vallásos vagy nem vallásos környezethez egyaránt alkalmazhatóak. A fonetika fonetika lesz, a matematika matematika, és minden más tantárgy úgy lesz kialakítva, hogy a tanulók elolvashassák, megérthessék, és alkalmazni tudják.”
