Egy nő egészséges kisfiúnak adott életet azután, hogy férje három hónappal korábbal meghalt. A kismama annyira boldog volt, hogy gyereke született, hogy szinte mindig a karjában tartotta legféltettebb kincsét.
Egyik nap, miközben a gyerek a kiságyában aludt, az asszony hátrament a kertbe, hogy a zöldségeivel foglalkozzon. Egy rövidzárlat miatt azonban a ház lángra kapott. Az anya kétségbeesetten szalad fiáért, a szomszédok megpróbálták megállítani, de nem sikerült, így a nő berontott az égő szobába, és kihozta a még életben lévő, síró fiát. Azonban súlyos égési sérüléseket szenvedett, kórházba szállították, életben maradt, de az arcán örökre ott maradtak csúnya hegek, forradások.
A kisfiú időközben felcseperedett, egyetemre ment, és mikor befejezte tanulmányait, nagyon jól fizető munkahelyet kapott, meggazdagodott, és más városba költözött. Szégyellte az édesanyját. Mikor valaki arról kérdezte, hogy mit csinál az anyja, azt felelte: „Az egész családomban nincs még egy olyan csúnya teremtés, mint az anyám”.
Ez az asszony fülébe is eljutott, így egy nap elhatározta, hogy meglátogatja egyetlen gyermekét, és elmeséli, hogy miért is van annyi heg az arcán.
Azonban a nő nem érkezett meg, mert az autóbusz hirtelen kisodródott, és szakadékba zuhant. A fiú édesanya a helyszínen életét vesztette. Mikor eljutott a hír a fiúhoz, kissé megkönnyebbült, hogy anyja már nem él. Elment a virrasztóba, ahol a rokonsággal és több szomszéddal is találkozott. Sokan sírtak és fejezték ki részvétüket anyja halála miatt. Ő nem értette, hogy miért jött el ennyi ember végső búcsút venni az édesanyjától.
Később belépett anyja szobájába, és az egyik fiókba egy régi naplóra bukkant. Beleolvasott:
1980. szeptember 5-e: Én lettem az ország legszebbje, a szépségverseny győztese.
1982. január 14-e: A férjem autóbalesetben meghalt, pont ma vagyok hathónapos terhes.
1983. július 2-a: Megmentettem Dávid fiamat, kihoztam az égő házból. A tűz súlyosan összeégetett, leégett a hajam, és az arcomon szörnyű sebek keletkeztek.
Dávid kiejtette kezéből a naplót és zokogni kezdett. Azon gondolkodott, hogy miként lehetett ennyire szívtelen az anyjával szemben. Ha vissza tudná forgatni az idő kerekét, megtenné. De már késő.
