Csodálatos levél egy fiatal nőtől, aki nemrég mondta ki az Igent élete párjának.
Kedves, drága édesanyám!
Mint minden normális lány, kiskoromban én is az esküvőmről álmodoztam, a ruháról, amiben férjhez megyek az én hercegemhez, akivel csodálatos lesz minden, boldogak leszünk, amíg meg nem halunk.
Azonban rá kell ébredjek, most, hogy már férjénél vagyok, hogy a házasság sem mindig rózsaszín felhőben úszik. A házasság nemcsak arról szól, hogy a férjünkkel összebújva élvezzük a pillanat varázsát, szerelemmel a szívünkben alszunk el, hiszen ez az életre szóló kötelék, vagy szerződés, ami a másik emberhez kapcsol, felelősséggel, áldozatkészséggel, kompromisszumok meghozatalával és sok-sok munkával jár.
Már nem kelhetek fel akkor, mikor kedvem tartja, hanem azelőtt kész kell lennem, elő kell szerelnem mindent, még mielőtt a család kimászik az ágyból. Nem kortyolhatom mindig a kávémat a délelőtti napsütésben, miközben még a kedvenc pizsamám van rajtam. Nem mehetek el otthonról, mikor kedvem szottyan, hiszen az a dolgom, és a környezetem is ezt várja el tőlem, hogy segítsek mindig a családomnak, legyek szolgálatkész.
Nem csaphatok az asztalra, amikor mérges leszek. Már nem várhatom el, hogy hercegnőként kezeljenek, de a családom elvárja, hogy mindent megtegyek értük. És ekkor feltevődik bennem a kérdés: “Miért is házasodtam én meg?”
Sokkal boldogabb voltam, mikor te vigyáztál rám! Néha pedig azon gondolkozom, hogy visszaköltözök hozzád, hogy leüljek az asztal mellé, és te kihozd a kedvenc ételemet, süteményemet. Újból a karjaid között szeretnék elaludni, mint egy nehéz iskolai nap után, és ne aggódjak semmin, se a holnapon, se a holnaputánon.
Ekkor viszont eszembe jut, hogy neked is áldozatokat kellett hoznod, azért, hogy a gyerekeid, így én is, nyugodt és boldog életet élhessenek, hogy békés gyerekkorunk lehessen. Így ma már tudom, hogy a legnagyobb célom az életben, hogy jó nő, jó ember, jó feleség, és jó anya legyek, aki ellátja családját, aki mindenkivel törődik. Ugyanúgy, ahogy te is törődtél velem. Most már biztos vagyok benne, hogy belerázódom az anyaságba, a feleség szerepbe. Köszönöm drága édesanyám, az áldozatokat, amiket értünk, a családodért hoztál. Sosem felejtem el.
Szeretlek!
