A szaladás csodálatos módon felszabadítja elménket. Szükséged lenne egy kis kreativitásra, mégis inspiráció hiányában szenvedsz? Menj szaladni. Nehezen hozod meg a döntést, ami akár az életedet is megváltoztathatja? Menj szaladni. Dühös vagy, szomorú, vagy csak egyszerűen semmire nincs ma kedved? Újra és újra ismétlem, menj ki szaladni!

Fotó: Pixabay.com
Fotó: Pixabay.com

Joyce Carol Oates a New York Times cikkében egyszer azt írta, hogy „szaladás közben az elme egyszerre száll a testtel… ritmusban a lábainkkal, és egyensúlyban a karjainkkal”. Casey Neistat filmproducer a tavaly ősszel azt nyilatkozta a Runner’s World című lapnak, hogy a szaladás néha az egyetlen dolog, ami segít rendet rakni az elméjében: „Minden egyes nagyobb döntést, amit az utóbbi nyolc évben hoztam, egy kiadós szaladás előzött meg” – tette hozzá a producer. Viszont az egyik legjobb meghatározást a futásról Monte Davis adt , a The joy of running (A futás öröme – a szerk.) című könyvben: „Nehéz szaladás közben önsajnálatot érezni. Ugyanakkor egy jó szaladás után következnek az igazi tisztánlátás órái”.

Egy jó szaladás néha segít teljesen új embernek érezni magunkat. Valamilyen formában ez az érzés valós is. Körülbelül három évtizedig tartó kutatások után az ideggyógyászat területén, a szakemberek közvetlen összefüggést találtak az aerobik típusú gyakorlatok és az utólagos kognitív tisztánlátás között.

Az utóbbi évek kutatásai forradalmi megállapításokkal álltak elő, ezek egyike a neurogenezis, ami nem más, mint az új idegsejtek képződése. Néhány évvel ezelőtt, az ideggyógyászat legélesebb elméi is úgy hitték, hogy agyunk meghatározott számú idegsejttel rendelkezik, és felnőtt korban már nem képződnek új idegsejtek. Ez azonban hamisnak bizonyult. A kutatások kimutatták, hogy új sejtek képződnek agyunkban életünk egész ideje alatt, és eddig egyetlen olyan tevékenység ismert, ami ezt elősegíti: az erőteljes aerobik gyakorlatok, ismertette Karen Postal, az Amerikai Neuropszichológiai Akadémia elnöke. „Ez van! Ez az egyetlen kiváltó, amiről tudomásunk van”, mondta a szakember.

A másik lenyűgöző része ennek a folyamatnak, a hely, ahol ezek a sejtek képződnek: a hippokampusz, az agyunknak az a része, ami a tanulásért és a memóriáért felelős. Ez legalább részben megmagyarázza, mi az összefüggés a gyakorlatok és a memória javítása között. „Ha legalább 30-40 percen keresztül végzel olyan edzéseket, aminek következtében beindul a verejtékezés, új idegsejtek képződnek” – tette hozzá Postal, aki bevallottan nagy rajongója a szaladásnak.

Fotó: Pixabay.com
Fotó: Pixabay.com

Egyéb változásokat is azonosítottak, amik szaladás következtében lépnek fel a homloklebenyben. Növeli az agy működését ezen a területen azok esetében, akik hosszútávon rendszeres fizikai mozgást végeznek. A homloklebeny, – amit gyakran elülső végrehajtó-rendszerként is említenek, amint nevében is benne van, elöl helyezkedik el, a homlok mögött. 30-40 perces erőteljes mozgás után, a kutatások kimutatták a vérkeringés felerősödését a homloklebenyben. Ez sok olyan tulajdonsággal hozható összefüggésbe, amit röviden csak „tiszta gondolkodás” gyűjtőnéven szoktunk emlegetni: tervezés, koncentráció, célkitűzés, jó időbeosztás.

Ugyancsak ez a területe agyunknak felelős az érzelmekért és azok kezeléséért is, ami megint magyarázatot adhat egy Harvard-i pszichológus által vezetett kutatás eredményeire is. Emily E. Bernstein a maga során ugyancsak futó, ezért kíváncsi volt azokra a sémákra, amiket az elméje szaladás után állított fel: „Megfigyeltem magamon, hogy sokkal jobban érzem magam mozgás közben”. Ez felkeltette érdeklődését azok után a friss kutatási eredmények iránt, amik arra mutattak rá, hogy a hangulatingadozással és szorongással küzdő személyeken segít a mozgás és a fizikai gyakorlat. Ő viszont ennél mélyebbre szeretett volna menni, és kideríteni, hogy mi áll ennek a hátterében.

Ezért egy klasszikus kísérlethez folyamodott, amikhez az érzelmeket vizsgáló szakemberek általában folyamodni szoktak: kollégájával együtt lejátszódtak egy rövid és könnyfakasztó videót kísérleti alanyaiknak, A bajnok című film zárójelenetét.

A kutatásban 80 személy vett részt. Mielőtt a videót megtekintették egy részüket könnyű, 30 perces szaladásra küldték, mások ez idő alatt csak nyújtózkodó gyakorlatokat végeztek. Ezek után mindannyian egy kérdőívet töltöttek ki, amellyel felmérték, mennyire okozott szomorúságot a nézőkben a jelenet. Bernstein körülbelül 15 percen keresztül lefoglalta őket, aztán újra arra kérte, értékeljék ki, hogyan érzik magukat. Azok, akik 30 percig szaladtak sokkal könnyebben helyrejöttek az „érzelmi csapást” követően, mint azok, akik csak nyújtózkodó gyakorlatokat végeztek. Bernstein jelenleg is több kutatási projektben vesz részt, hogy megállapíthassa, mi áll a mechanizmus hátterében.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.