A kis Henry Higgs most 11 hónapos, de annak idején sokan arra biztatták az édesanyját, hogy szakítsa meg a terhességet, amikor kiderült, hogy a kisfia fogyatékkal fog a világra jönni.
A 29 éves Rosie Higgs a terhessége 20-ik hetében tudta meg, hogy kisbabájának nem fognak megfelelően kifejlődni a végtagjai az anyaméhben, és ezért sokan azt tanácsolták neki, hogy szakítsa meg a terhességet, Rosie azonban teljesen biztos volt benne, hogy meg akarja tartani a kisfiát.
A kis Henry végül császármetszéssel jött világra 2020. május 23-án, egy kar és lábak nélkül, az egyetlen meglévő kezén pedig összenőttek az ujjak – ezért később megműtötték, és a kisfiú most már képes megfogni dolgokat, és tud egyedül enni is.

Rosie, aki speciális igényű gyerekek gondozásával foglalkozik egy londoni iskolában, elmondta, hogy a terhessége ideje alatt végig nagyon ideges volt. Négyhetente vizsgálatokra járt, szoros megfigyelés alatt tartották, mert minden vizsgálat eredménye valami mást mutatott.
Ráadásul a járványügyi intézkedések miatt a vizsgálatokon Rosie 55 éves édesanyja, Paula, és 39 éves párja, Peter sem lehettek jelen.
Amikor Henry végül megszületett, Peter nézte meg először az újszülöttet, és ő adta Rosie karjába a kisfiukat. „Amikor átadták nekem, beleszerettem.” – mondja az édesanya. „Lehet, hogy nincs meg minden végtagja, de számomra ő tökéletes.”
Amikor Rosie hazavitte a kisfiát a kórházból, testvérei, a 13 éves Alice, és a 7 éves Michael, örömmel és szeretettel fogadták. „Mindketten elfogadják és szeretik őt olyannak, amilyen.” – mesélte Rosie. Henry nagyon vidám és mozgékony gyerek, és imád együtt játszani a testvéreivel.
Michael autista, ezért nem fordít akkora figyelmet az öccsére, de Alice gyakorlatilag a kis Henry „második édesanyja”. Paula, Henry nagymamája, szintén nagyon szereti az unokáját, és még ruhákat is köt neki.
A kis Henry a korának megfelelően fejlődik, képes felemelni tárgyakat, felemeli a fejét, egyik oldaláról a másikra fordul, és már gügyög is. Ráadásul nagyon jól viselkedik, és gond nélkül átalussza az éjszakát.
„Henry olyan jól fejlődik, hogy egyáltalán nem aggódom a jövő miatt.” – mondja Rosie, aki biztos benne, hogy minden nehézséggel megbirkóznak majd. A család egy jótékonysági szervezettől is sok támogatást kap, és így sok olyan családdal is megismerkedtek, akik hasonló problémákkal küzdenek.