A 24 éves Mollie Mulheron nemrég tért vissza az Egyesült Királyságba a Galápagos-szigetekről, miután elkezdte rosszul érezni magát. Az orvosok eleinte azt mondták, csak a stressz okozza a tüneteit, de miután összeesett egy szupermarketben, kiderült, hogy negyedik stádiumú rákja van.
Mollie még a Galápagos-szigeteken tapasztalta az első tüneteket, például légzési és nyelési nehézségeket, aminek következtében majdnem megfulladt könnyűbúvárkodás közben, de az orvosok akkor azt mondták neki, hogy a probléma csak „a fejében van”.
A leedsi Skiptonból származó Mollie azért utazott a Galápagos-szigetekre, hogy megvalósítsa egyik álmát, mivel mindig is szeretett volna utazni. Miközben felfedezte a trópusi szigeteket, angoltanárként dolgozott, de miután elkezdte tapasztalni a furcsa tüneteket, és közölték vele, hogy nincs elég diák, akit taníthatna, február 4-én hazautazott.
Alig 48 órával azután, hogy visszatért az Egyesült Királyságba, az állapota rosszabbra fordult, összeesett egy szupermarketben, és hányni kezdett. Ekkor kórházba szállították, ahol az orvosok 15 cm-es daganatot találtak a szíve és a tüdeje körül, és azt is elmondták, hogy azért esett össze, mert több szívrohamot is kapott.
Mollie-t negyedik stádiumú non-Hodgkin-limfómával diagnosztizálták, de a fiatal nő azt mondja, még mindig nem fogta fel igazán a történteket.
„Ez volt életem legrosszabb híre, nem is tudom megmagyarázni, milyen érzés. Csak sírtam és üvöltöttem – az egész a semmiből jött, tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem gondoltam, hogy ilyen komoly a baj” – mondta.
„Most arra várok, hogy megtudjam, mennyire terjedte el a szervezetemben. Ez nem azt jelenti, hogy holnap meghalok, de a kezelésnek most azonnal el kell kezdődnie” – magyarázta Mollie, hozzátéve, hogy az egyik dolog, amire már most gondolniuk kellett, a termékenysége megőrzése volt, hogy később lehessenek gyerekei.
„Beindult nálam a korai klimax, és ez a legrosszabb a számomra, mert mindig is anya akartam lenni” – magyarázta. „Egész életemben fitt és egészséges voltam, mindig teljesen jól voltam – nem tudom, mi okozta ezt, egészséges és fiatal voltam, és három hete még Galápagoson éltem a legjobb életemet” – mondta Mollie.
„Még mindig nem tudom felfogni – amikor közölték velem a diagnózist, csak üvöltöztem anyámnak a jövőbeli terveimről, arról, hogy anya szeretnék lenni és férjhez akarom menni, nem tudtam mást tenni, mint a falat bámulni, sírni és üvölteni.”
Az orvosok szteroidokat írtak fel neki, hogy megakadályozzák a daganat növekedését, miközben a biopszia eredményére vártak, hogy elkezdhessék a kezelést.
„Amikor végre megkaptam az eredményeket, nem az volt, amit reméltünk – a non-Hodgkin limfóma ritka és agresszív. De az orvosok bizakodónak tűnnek a kezeléssel kapcsolatban, és azt mondják, hogy a rák ezen típusának kezelési sikeressége jónak számít. Az egyetlen szomorú dolog az, hogy a negyedik stádiumban van, ami azt jelenti, hogy a mellkasom mindkét oldalán elterjedt, és átterjedt a testem más részeire is” – magyarázta Mollie.
A pontos diagnózis után azonnal elkezdte a kemoterápiát.
„Elkezdtem a kemoterápiát, és rosszul reagáltam az első kezelésre, de azt mondták, csak azért, mert túl gyorsan kezdték el a kezelést, és utána már minden rendben volt, csak néhány mellékhatást tapasztaltam, például fejfájást. Az orvosok azt mondják, hogy nagyon sok kezelést kipróbálhatnak, mert fiatal, fitt és egészséges vagyok” – mondta a fiatal nő.
