A gyerekek érzelmi világa nagyon törékeny, elég egy kisebb traumatikusként észlelt történés is, hogy teljesen felboruljon a békéjük, ám ha ráadásul olyan gyerekről van szó, akik különös odafigyelést igényel, a helyzet még kiélezettebbé válhat.
Ez történt azzal a elsős kisfiúval is, aki hazafele indult az iskolából, ám a buszmegállóban tudta meg, hogy lekéste a buszt, lefeküdt a földre, hogy a maga módján dolgozhassa fel a történteket. Szerencsére néhány perc után társaságot kapott a meleg aszfaltszőnyegen.
A kedvesség nem kerül semmibe, ahogyan a figyelmesség és a törődés sem. Ezeknek az értékeknek óriási hatalma van az életünk felett, hiszen akár gyógyíthatnak is. Ehhez hasonló történet játszódott le egy Ohio-i iskola előtt, amikor a 8 éves kisfiú csalódottságában lehasalt a földre, de a tanára nem hagyta magára.
Lj, ahogyan a legtöbben csak szólítják a kisfiút, egy Down-szindrómával küzdő életvidám gyerkőc, aki különleges odafigyelést igényel.
„Nem szégyenlős egyáltalán. Nagyon vidám gyerek. Ha nem nevet vagy mosolyog, akkor valami nagyon nincs rendben…” – jellemezte az édesanyja.
Egyik délután, az iskola lejártával Lj lekéste a hazafele tartó buszt és hogy feldolgozhassa az őt ért tragikus eseményt hasra feküdt a földön. Szerencsére az iskola igazgatóhelyettese, John Smith időben észrevette a gyerek viselkedését és kisietett hozzá.
Ahelyett, hogy győzködni kezdte volna, hogy álljon fel, mert így nem illik viselkedni, inkább ő is lehasalt a kisfiú mellé, abban reménykedve, hogy a közelsége majd megnyugtatja Lj-t. A szívmelengető gesztust szerencsére lencsevégre kapták a kollégák. A kisfiú idővel belátta, hogy ezzel semmire sem megy és együttműködően megvárták a következő buszt az iskolaigazgató helyettessel.
McKinniss, aki a jelenetet megörökítette, azt mondta, ennél megindítóbb jelenetet még sosem látott. Az édesanya a képek láttán azonnal elsírta magát és végtelen hálával fordult Smith felé. Az édesanya a Facebookon mondott köszönetet a nagy nyilvánosság előtt, amiért az iskolában ilyen odaadással vigyáznak kisfiára. Az egykori és jelenlegi tanulók pedig azonnal elismerően dicsérték a helyesen cselekvő pedagógust.
Mr. Smith esete megtaníthat bennünket arra, hogy a legkisebb gesztus is sokat jelenthet mások számára, ha azt szívből és szeretettel tesszük.
Mi csak annyit fűznénk hozzá, hogy bárcsak több ilyen ember élne közöttünk!
