II. Erzsébet királynő, az Egyesült Királyság leghosszabb ideig regnáló uralkodója, múlt héten hunyt el a skóciai Balmoral kastélyban. Erzsébet királynő temetési ceremóniájának részleteit már az 1960-as években kidolgozták, és most az is kiderült, miért temetik a királynőt ólommal bélelt koporsóba.
Erzsébet királynő temetési szertartásán néhány egyedi hagyományt követnek majd, és a közelmúltban egy fontos részletre is fény derült az uralkodó temetésével kapcsolatban.
A királynő koporsóját már több mint 30 évvel ezelőtt elkészítették. Kiderült, hogy a koporsót ólommal bélelték, így az aránytalanul nehéz az elhunyt uralkodó termetéhez képest.
Ez nem számít ritkaságnak a királyi családban – Diana hercegnét és Fülöp herceget szintén ólommal bélelt koporsóban temették el.
Az a gyakorlat, hogy a királyi család tagjait ólommal bélelt koporsókban temették el, több száz éves múltra tekint vissza. Ez a szokás segít minél jobb állapotban megőrizni az uralkodók földi maradványait.
Mivel például a formaldehidet, mint balzsamozási technikát csak 1869-ben fedezték fel, ez volt a legjobb módja a bomlási folyamat lelassításának, mivel az ólom távol tartja a nedvességet a testtől.
Mi köze van az ólomkoporsó hagyományának Hódító Vilmoshoz?
Az ólommal bélelt koporsó természetesen csak a gazdagok számára volt elérhető. Az Egyesült Királyságban jelenleg törvény írja elő, hogy bárkit, akit a talajszint fölött helyeznek örök nyugalomra, ólommal bélelt koporsóban kell eltemetni.
A királyi családok számára pedig ez a hagyomány különösen fontos volt. Mindez állítólag amiatt a kellemetlenség miatt, ami Anglia első normann királya, Hódító Vilmos temetésén történt.
Bár az uralkodó haláláról egymásnak ellentmondó források számolnak be, az egyik változat szerint egy csatában súlyos sebet szerzett, aminek következtében perforálódtak a belei.
Vilmos belső szervei állítólag olyan súlyosan megsérültek, hogy bár élve szállították el a csatatérről, semmilyen kezelés nem tudta megmenteni az életét.
A király halálát zűrzavar követte; a halálos ágyánál álló főurak otthagyták a holttestet Rouenben, és saját ügyeik intézésére siettek. Végül az egyház küldte át a testét Caenbe, ahol Vilmos végakarata szerint az általa alapított Abbaye-aux-Hommes-ben temették el.
Mivel még a 112 km-es utat is meg kellett tenniük Caenbe, ahol ráadásul egy tűzvész is késleltette a temetési szertartást, a test már bomlásnak indult, és annyira felpuffadt, hogy nem fért bele az előkészített szarkofágba.
A bencés szerzetes és krónikás Orderic Vitalis leírása szerint, amikor megpróbálták erővel beletuszkolni a szarkofágba baleset történt, aminek következtében elviselhetetlen bűz árasztotta el a templomot.
