Virginia Stevens és Doyle Thomas Stevens mindketten 91 évesek voltak, és 69 éve házasok, amikor különböző okok miatt mindketten kórházba kerültek, a Tennessee állambeli Nashville-ben található Vanderbilt University Medical Centerbe (VUMC).
Mr. Stevens, aki Alzheimer-kórban szenvedett, és feleségével egy gondozó otthonban élt, nemrégiben légzési nehézségekkel és veszélyesen alacsony vérnyomással került a kórházba. Az orvosok aspirációs tüdőgyulladást és szepszist diagnosztizáltak nála, és mivel semmilyen kezelés nem volt hatásos, a kórház palliatív osztályára szállították.
Ugyanazon a reggelen Mrs. Stevens elesett, és a fia mentőt hívott, annak ellenére, hogy az édesanyja azt állította, jól van. Végül megállapították, hogy hat bordája, valamint a csípője is eltört, sőt, a gerincén is felfedeztek egy repedést, és a traumás intenzív osztályon ápolták.
Amikor a kórház munkatársai észrevették, milyen nehéz helyzetbe került a Stevens család, átszállították Mrs. Stevens ágyát a férje szobájába, hogy egymás mellett lehessenek. A házaspár lánya, Karen Kreager azt mondta, hogy mindkét szülője arca valósággal felragyogott, amikor az anyja ágyát betolták az apja szobájába.
„Az apám ébren volt, amikor anyámat behozták. A szemei nyitva voltak. Nem sokat kommunikált – csak apró suttogásokban. De tudta, hogy anya ott van, és hogy ott lesz mellette” – magyarázta Karen Kreager.
Amikor az ágyukat egymás mellé tolták, Mrs. Stevens megfogta a férje kezét, és nem is engedte el azt. A tény, hogy a férje mellett lehetett, az idős nőre is jó hatással volt: „Megnyugtatott, hogy nem kell aggódnom miatta. Ott volt mellettem” – mondta.
Dr. Mohana Karlekar, a VUMC palliatív ellátási programjának munkatársa számára a Stevens házaspár esete azért is fontos volt, mert emlékeztette őt arra, mi a munkája legfontosabb része.
„Emberekkel – férjekkel, feleségekkel, anyákkal, apákkal – foglalkozunk, nem egyszerűen páciensekkel” – mondta. „Láttam, ahogy Mrs. Stevens viccelődött az unokájával, az unokája pedig viszonozta az ugratást, és élvezték egymás társaságát. Ez egy emlékeztető számomra azzal kapcsolatban, milyen sokat számít, ha szánunk egy kis időt egymásra, és gyakrabban kellene ezt megtennünk” – tette hozzá az orvos.
Mr. és Mrs. Stevens még a középiskolában szerettek egymásba, és 69 évig éltek boldog házasságban. Gyakran költözködtek, miközben Mr. Steven az amerikai hadseregnél szolgált, két gyereket neveltek fel, számos vállalkozást alapítottak a szállítmányozási ágazatban, majd idős korukban a Tennessee állambeli Franklinben telepedtek le, hogy közelebb lehessenek az unokáikhoz és dédunokájukhoz.
A kórházi ágyukban egymás mellett fekve a házaspár visszaemlékezett az együtt töltött évekre, a floridai tengerparti házukban töltött nyaralásokra, a karácsonyokra, és más családi eseményekre.
Doyle Thomas Stevens szeptember 8-án, egy nappal a 69. házassági évfordulójuk előtt hunyt el, felesége pedig 9 nappal később, szeptember 17-én.
.){kind=link}