Amikor Tricia Somers, egy egyedülálló édesanya, megtudta, hogy halálos beteg, azt akarta, hogy a fia továbbra is boldog legyen, ezért az örökbeadás mellett döntött.
Tricia Somers egyedül élt fiával, Wesleyvel; korábban családon belüli erőszak áldozata volt, ezért a pennsylvaniai Harrisburgbe költözött, hogy ott kezdjen új életet. Az egyedülálló édesanyának nem voltak közeli hozzátartozói, akikre rábízhatta volna a gyereket. Az egyetlen emberek, akikben teljes szívvel megbízott, a szülei voltak, akik évekkel korábban meghaltak.
Somers azonban borzalmas híreket kapott az egészségügyi állapotával kapcsolatban. Megtudta, hogy már nincs sok ideje hátra, és végső stádiumú májrákja miatt nem lehet a fia mellett, miközben felnő, és elvégzi az egyetemet.
A szomorú igazság ellenére a 8 éves Wesley édesanyja azt akarta, hogy fiának még nélküle is csodálatos gyerekkora lehessen, ezért 2014-ben bekövetkezett halála előtt néhány hónappal egy megbízható ápolónő segítségét kérte, aki idő közben a barátja lett.
Somers nagy kérése
A diagnózis után az édesanya még egy sor vizsgálaton esett át. A Pinnacle Health Community Generalban megismerkedett egy ápolónővel az onkológián, akinek véletlenül ugyanaz volt a keresztneve, mint neki.
Tricia Seaman és Tricia Somers azonnal egymásra hangolódtak, és az ápolónő Somers rendszeres látogatója lett. Somerst végül hazaküldték a kórházból, de mielőtt még hazament volna, Seaman még egyszer, utoljára meglátogatta őt, hogy elbúcsúzzanak.
Az ápolónő azonban nem számított arra, ami ezután történt. A halálosan beteg nő őszintén beszélt vele az állapotáról, és megkérdezte: „Felnevelnéd a fiamat, ha meghalok?”
Somers maga sem tudta, miért választotta Seamant fia felnevelésére, csak azt tudta, hogy furcsa megnyugvást érzett, amikor találkozott vele, és neki ez is elég volt.
Seaman reakciója
Seamant kellemesen meglepte Somers kérése, és szívesen vállalta volna Wesley felnevelését, de meg akarta őrizni a professzionalizmust, ezért azt tanácsolta a nőnek, aludjon egyet erre a nagy döntésre.
Wesley második családja
Seaman ugyanolyan nagyszerű anya volt, mint ápolónő. Úgy érezte, barátja gyermekének örökbefogadása nem okozna gondot, de előbb a férjéve, Dannel is meg akarta beszélni a dolgot. Ekkor már volt három tizenéves lányuk és egy 10 éves fiuk, Noah.
Abban az időben éppen az örökbefogadást fontolgatták, és éppen akkor kapták meg az engedélyüket nevelőszülőkként. Egyetlen fiuk, Noah nagyon szeretett volna egy fiútestvért, mert úgy érezte, a nővérei túlerőben vannak.
Miután Somerst kiengedték a kórházból, Seaman elkezdte látogatni a családot, így anyához és fiához egyaránt közelebb került. Mindig ott volt, hogy segítsen a beteg nőnek a fiával.
Az édesanya állapota a kemoterápiát követően tovább gyengült, és Seaman felajánlotta, hogy Wesleyvel költözzenek hozzájuk. Somers állapota egy időre meglepő módon stabilizálódott új családja körében.
„Csak azt akarjuk, hogy Trish a lehető legteljesebb életet élje… szeretjük őt és szeretjük Wesleyt…Szeretnénk látni, hogy megfelelő oktatásban részesül, és sikeres lesz, és azt akarjuk, hogy tudja, nincs egyedül” – fogalmazott Seaman.
Hogy érezte magát Wesley?
Bár hozzászokott, hogy egyke, gyorsan megszerette új testvéreit, és kialakult a kötődés közte és Noah, valamint a lányok között. A fiúk együtt játszottak, és egy emeletes ágyon osztoztak.
Wesleynek nem okozott gondot a beilleszkedés, és az édesanyja azt mondta, a fiú új családja volt a válasz az imáira. A fia tisztában volt azzal a megállapodással, miszerint Seamanék lesznek a hivatalos gyámjai édesanyja halála után, és, bár tudta, hogy soha nem helyettesíthetik őt, elfogadta a helyzetet, és tudta, hogy szeretni fogják őt.
Két évvel édesanyja halála után Wesley a körülményekhez képest jól érezte magát új családja szeretetének köszönhetően. Szüleiként emlegette a Seaman házaspárt, és jó magaviselettel hálálta meg a kedvességüket.
Örökbefogadó családja pedig szintén áldottnak érzi magát, hogy Wesley az életük része. Seaman szerint az, hogy ő és Somers találkoztak, Isten tervének része volt, és annak ellenére, hogy Wesley édesanyja már nincs mellettük, egész életükben őrizni fogják a közös emlékeket.
