Amikor Jim Mcaskill barátnője közölte vele a hírt, hogy terhes, Jim ugyan nem állt készen, de hajlandó lett volna mindent megtenni, hogy segítsen felnevelni a gyereket.
Még csak 15 éves volt, így fogalma sem volt róla, pontosan mibe is vágna bele, és mivel még ő és a barátnője is iskolába jártak, a gyereknevelés valóban nehéz feladat lett volna.
A barátnője ugyan úgy döntött, hogy kihordja a babát, de Jim akarata ellenére örökbe adta őt.
Amikor Jim lánya, Devon 1978-ban megszületett, azonnal örökbe fogadták; Jim kétségbeesetten szeretett volna elbúcsúzni tőle, ezért a kórház szabályzata ellenére megengedték neki, hogy 10 percet együtt tölthessen újszülött lányával.
„Egy nővér bevitt egy szobába, rám adott egy köntöst, és odahozta nekem Devont. Kicsi, dundi orra volt, és úgy bámult fel rám, mintha pontosan tudta volna, ki vagyok. Adtam neki egy puszit, és magamhoz öleltem” – mesélte az édesapa.
A szerető édesapa szeretett volna megtartani valamit, ami a lányára emlékezteti, ezért levette róla a nyakláncot, amin a neve állt, és megfogadta, hogy egy napon visszaadja neki azt.
Bár nem tudta, hol nevelkedik a lánya, minden születésnapot és karácsonyt úgy ünnepelt meg, hogy rá gondolt, sőt leveleket is írt neki, abban a reményben, hogy egyszer majd elolvashatja azokat.
Éveken át kereste a lányát, és nem adta fel a reményt, hogy egy napon megtalálja őt.
Jim neve nem szerepelt a születési anyakönyvi kivonaton, ami megnehezítette a keresést, de ő rendíthetetlenül kereste a lányát, és több örökbefogadással foglalkozó ügynökséget is felkeresett az Egyesült Államokban és Kanadában.
2013-ban rátalált egy Nicole Stefanick nevű nőre a Facebookon, és amikor meglátta a képeit, megdöbbent, mennyire hasonlít egykori barátnőjére.
Miután több mint 3 évtizeden át kereste a lányát, folyton rá gondolt, és soha nem adta fel a reményt, végre megtalálta őt.
Jim nem tudta visszatartani a könnyeit, amikor hosszú idő után végre újra találkozhatott a lányával.
„A folyosó közepén járhattam, amikor kitörtek belőlem a könnyek. Kisírtam a szememet, és el sem tudtam hinni, milyen gyönyörű. Elmondtam neki, hogy szeretem, mindig is szerettem, és mindig szeretni fogom” – mesélte Jim az első találkozásról, amire 35 év után került sor.
Nicole eleinte aggódott, hogy a biológiai apjának nem fog tetszeni, és nem lesz elégedett vele, de ez a gondolat azonnal semmivé foszlott, amikor megpillantották egymást.
„Azonnali kapcsolat jött létre közöttünk. Leírhatatlan érzés tudni, hogy az elmúlt 35 évben végig gondolt rám, és szeretett” – mondta a nő.
Az édesapja átadta neki mindazokat az ajándékokat és üdvözlőlapokat, amiket az évek során összegyűjtött neki, és természetesen visszaadta a láncot, ahogy ígérte. Nicole most a csuklóján viseli azt, és soha nem válna meg tőle.
