Casi Rott boldogan ölelte magához újszülött hármas ikreit, de az édesanya nem sokkal később tragikus módon életét vesztette, és a férje egyedül maradt öt gyerekükkel.
A kansasi Clay Centerben élő Casi és Joey 2015-ben már két kislány szülei voltak – Tenley akkor 2, Chloe pedig 6 éves volt – amikor a nő ismét teherbe esett, ezúttal hármas ikrekkel. A terhesség nagyjából zökkenőmentesen zajlott, és Casi a harmadik trimeszterben átmenetileg Wichitába költözött vidéki otthonukból, hogy gyorsabban orvosi segítséget kaphasson, ha szüksége lenne rá.
Mivel a terhessége nagy kockázatúnak minősült, az orvosok a szülés korábbi beindítását javasolták gyógyszer segítségével, de az édesanya ezt visszautasította. A babák – Asher, Levi és Piper – végül a terhesség 34. hetében, 2016. január 29-én jöttek világra császármetszéssel, és a koraszülött osztályon tartották őket megfigyelés alatt.
Úgy tűnt, Casi gyorsan felépült, és ki is engedték őt a kórházból, de két nappal később rosszabbra fordultak a dolgok – a nő szúró mellkasi fájdalommal és heves szívdobogással ébredt, és azonnal tudta, hogy valami nincs rendben. A férje azonnal bevitte őt a kórházba, ahol kiderült, hogy egy vérrög van a tüdejében. Két nappal később azonban újból hazaengedték, és a házaspár biztos volt benne, hogy túl vannak a nehezén.
A szülők meglátogatták újszülött hármas ikreiket a koraszülött osztályon, majd hazamentek, hogy együtt lehessenek két idősebb lányukkal. Casi jól érezte magát, és azonnal visszatért a megszokott rutinjához: mosott, babaruhákat hajtogatott, sőt, még süteményt is sütött. Joey elment a lányokért az óvodába, és hazavitte őket, hogy a család együtt tölthesse a nap hátralévő részét.
Anya és lányai egyaránt örültek a viszontlátásnak, de az idill nem tartott sokáig. Casi nemsokára ismét mellkasi fájdalomra panaszkodott, és amikor a fájdalom nem akart szűnni, Joey beültette a feleségét az autóba, és elindult vele a kórházba. Casi útközben elveszítette az eszméletét, és soha többé nem is tért magához.
Joey így fogalmazta meg akkori érzéseit: „Teljesen elzsibbadtam. Egyáltalán nem tűnt valóságosnak. Azok voltak életem legborzalmasabb pillanatai.”
Az orvosok mindent megtettek, hogy megmentsék Casi életét, de nem jártak sikerrel. „Megpróbáltam felébreszteni őt. Az orvosok is sokáig próbálkoztak, de nem sokat tehettek” – emlékezett vissza Joey.
A nő halála teljesen összetörte a családot. Joey imádta a feleségét, és azt mondta, olyan ember volt, aki mindig hajlandó volt segíteni másokon. Casi titkárnőként dolgozott a helyi általános iskolában, és mindig segített a gyerekeknek, ha szükségük volt rá.
A veszteséget különösen a két idősebb lánynak volt nehéz feldolgozni, és Joey azt is elmondta, hogy egyik lánya folyton az édesanyjáról beszélt, és arról, hogy most már a mennyben van.
De Joey-nak sem volt könnyű dolga, hiszen egyedül kellett felnevelnie öt gyereket, akik közül három ráadásul még csak csecsemő volt, így állandó gondoskodásra volt szükségük. Szerencsére a férfi szülei, Barbara és Chuck a közelben éltek, és mindenben segítettek neki. Barbara, aki ápolónő volt, a saját lányaként gondolt Casire, és azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy a fiának nagyon nehéz dolga van, hiszen apának és anyának is kellett lennie egy személyben.
A család és a barátok ugyanakkor adománygyűjtésbe is kezdtek, és végül több mint 100 ezer dollárt sikerült összegyűjteni a gyászoló családnak. Joey gyakran töprengett azon, vajon mit tenne Casi bizonyos helyzetekben, és rájött, hogy a felesége azt akarta volna, hogy nőjön fel a feladathoz, és a saját módján nevelje fel a gyerekeiket.
Még második gyerekük születésekor, Casi azt kérte a férjétől, hogy ha bármi történne vele, biztosítsa róla a gyerekeket, hogy nagyon szerette őket, és Joey most pontosan ezt is teszi, életben tartva ezáltal felesége emlékét.
