Gyakran hallhatjuk, hogy azt kapjuk, amit adunk. Hogy vigyázzunk arra, kinek mit kívánunk, mert a vágyaink kamatostól megtérülnek, és ez nem feltétlenül a szó pozitív értelmében értendő. Íme egy történet, ami azt bizonyítja, amit teszel, az valóban visszatér hozzád.
A XX. század elején, hazafelé menet, egy skót farmer egy mocsaras terület mellett haladt el. Hirtelen segélykiáltásokat hallott. A farmer gyorsan körülnézett, és meglátott egy fiút egy sáros pocsolyában. A fiú megpróbált kijutni a mocsárból, de minden egyes mozdulatával egyre mélyebbre süllyedt a sárban.
A gazda gyorsan letört egy vastag ágat, óvatosan odalépett, és átnyújtotta a süllyedő fiúnak. A fiú megragadta az ágat, és a gazda segítségével sikerült kimásznia a mocsárból. Remegett, nem tudta visszatartani a rémülettől kicsorduló könnyeit, de a legfontosabb az volt, hogy megmenekült!
– Menjünk a házamba – javasolta a gazda. – Meg kell nyugodnod, meg kell tisztálkodnod és meg kell melegedned.
– Nem, nem – rázta a fejét a fiú. – Apa vár rám. Nagyon aggódik.
A fiú hálásan mosolygott megmentőjére, és elszaladt… Reggel a gazda látta, hogy egy drága lovaskocsi állt meg a háza előtt. Egy fényűzően öltözött úriember szállt ki a kocsiból, és megkérdezte:
– Megmentette tegnap a fiam életét?
– Igen, uram, megmentettem – felelte a gazda.
– Mennyivel tartozom önnek?
– Ne sértegessen, uram! Nem tartozik nekem semmivel azért, amiért azt tettem, amit minden normális embernek meg kellene tennie.
– Nem, nem hagyhatom ennyiben, mindennél jobban szeretem a fiamat. Nevezzen meg bármilyen összeget – ragaszkodott a látogató.
– Nem akarom, hogy ragaszkodjon hozzá, viszlát. A gazda elfordult, hogy távozzon, de ekkor a fia kijött a tornácra.
– Ez a maga fia? – kérdezte az úr.
– Igen, válaszolta büszkén a gazda, és megveregette a fiú fejét.
– Csináljuk így! Magammal viszem a fiát Londonba, és fizetem a taníttatását. Ha olyan nemes, mint az apja, sem ön, sem én nem fogjuk megbánni ezt a döntést.
Már eltelt néhány év. A gazda fia elvégezte az iskolát, majd a főiskolát, az orvosi egyetemet, és hamarosan világhírűvé vált a neve – mint az a személy, aki felfedezte a penicillint: Alexander Fleming.
Közvetlenül a háború előtt ugyanennek a gazdag úriembernek a fia az egyik londoni drága klinikára érkezett a tüdőgyulladás súlyos formájával. Mit gondolsz, ezúttal mi mentette meg az életét? – A penicillin, amelyet Alexander Fleming fedezett fel.
A Fleminget nevelő gazdag úriembert Randolph Churchillnek hívták. Az ő fia pedig Winston Churchill volt, aki később Nagy-Britannia miniszterelnöke lett. Winston Churchill egyszer azt mondta: „amit teszel, az visszatér hozzád”. És teljes mértékben igaza van.
Íme egy másik bölcs példabeszéd ugyanerről a témáról, amelyet legalább egyszer az életben mindenkinek el kellene olvasnia.
Egy apa és kisfia a hegyekben sétáltak. A fiú megbotlott egy sziklában, elesett, erősen megütötte magát és sikoltozott:
– Aaau-aau!!!
És rögtön hallott egy hangot valahonnan a hegy mögül, ami utána ismételgette a fiú után:
– Aaau-aau!!!
A kíváncsiság legyőzte a félelmet, és a fiú felkiáltott:
– Ki van ott?
És megkapta a választ:
– Ki van ott?
Dühösen kiáltott fel:
– Gyáva vagy!
És hallotta:
– Gyáva vagy!
A fiú az apjára nézett, és suttogott:
– Apám, ki az?
A férfi mosolyogva felkiáltott:
– Fiam, szeretlek!
És a hang válaszolt:
– Fiam, szeretlek!
A férfi felkiáltott:
– Te vagy a legjobb!
És a hang válaszolt:
– Te vagy a legjobb!
A fiú meglepődött, és nem értett semmit. Aztán az apja elmagyarázta:
– Az emberek ezt visszhangnak hívják, de valójában ilyen az élet. Minden, amit mondasz és teszel, visszajön hozzád.
Az életünk egyszerűen a tetteink visszatükröződése. Ha a több szeretetet akarsz a világtól, adj több szeretetet másoknak. Ha boldogságot akarsz, tedd boldoggá a körülötted élőket. Ha mosolyt akarsz a szívedből, mosolyogj a szívedből az ismerőseidre. Ez az élet minden területére érvényes: amit adunk, azt kapjuk vissza.
