Egy mexikói-amerikai nő valósággal sokkot kapott, amikor megpillantotta újszülött kislányát, aki egyáltalán nem hasonlított rá, vagy a férjére, és komolyan kétségei támadtak a felől, ki lehet a gyerek apja. Egy ápolónő azonban megnyugtató választ adott.
Edith Garciának és a férjének, Raulnak már volt egy kislánya, amikor a nő rájött, hogy ismét terhes. Akkor kezdett gyanakodni a terhességre, amikor minden ok nélkül folyton fáradtnak érezte magát, még akkor is, amikor nem végzett semmilyen megterhelő munkát. Mivel már volt egy gyereke, tudta, mik lehetnek az első jelek, és szinte biztos volt benne, hogy terhes.
Amikor elvégezte a tesztet, kiderült, hogy valóban babát vár, a terhesség 5. hetében volt. A nő meglepődött, mert a férjével még szerettek volna várni a második gyerek előtt, de a sors másképp akarta.
Garcia egy tortával jelentette be a nagy hírt a férjének – mindketten egyszerre voltak izgatottak és idegesek a tudattól, hogy rövid időn belül másodszor is szülők lesznek.
„Úgy értem, ki az, aki készen áll arra, hogy elölről kezdje az egészet, amikor alig egy év tapasztalata van szülőként?” – magyarázta akkori érzéseit az édesanya.
A nő terhessége komplikációmentes volt, és alig várta, hogy végre a karjában tarthassa második gyerekét.
2016. június 12-én délelőtt Garcia egy gyönyörű kislánynak adott életet, Tatiana Bella Garciának, aki az átlagosnál valamivel nagyobb súllyal született, de bármennyire is örült az édesanya, nem tudott szabadulni egy nyugtalanító gondolattól, ami szöget ütött a fejében, amint megpillantotta az újszülöttet.
Tatiana bőre hófehér, a haja pedig platinaszőke volt, és egyáltalán nem hasonlított a szüleire. Garcia a babára nézett, majd pedig a férjére, és furcsa gondolatok fogalmazódtak meg benne. Az első képtelen gondolata az volt, hogy a férjét hibáztassa, de aztán gyorsan megértette, hogy Raul nem tehet semmiről.
„Mit csináltál?… várj, nem lehettél te. Nem lehetsz te az apja” – magyarázta.
A sokk hatása alatt kételkedni kezdett a saját hűségében is, teljesen összezavarodott, és azon gondolkozott, vajon mások is arra gondolnak-e éppen, amire ő. „Szőke?” – kérdezte végül hangosan, amire kínos csend volt a válasz – a legjobb barátja, a nővére és a férje sem tudtak, mit felelni. Az egyik ápolónő azonban végül elmagyarázta, hogy Tatiana azért nézhet ki teljesen másképp, mint a szülei, mert albinizmussal születhetett.
Amikor kiderült, hogy kislányuk valóban albinizmussal született, a szülők eleinte megdöbbentek, mert nem tudtak róla, hogy ez valaha is előfordult volna a családjukban. Egy kis kutatás után azonban felfedezték, hogy az albinizmus legalább öt nemzedékkel korábban már előfordult a családjukban.
Garcia ezután alaposabban is utánanézett a rendellenességnek, hogy megkönnyíthesse Tatiana dolgát, miközben felnő. Bár az idegenek néha ítélkező pillantásokat vetnek a családjukra, az édesanya mindent megtesz annak érdekében, hogy Tatiana pontosan úgy érezhesse magát, mint a többi gyerek.
Tatiana ugyan észrevette, hogy általában több figyelmet kap az idegenektől, mint a nővére, de nem különösebben törődik vele, Garcia pedig arra neveli, hogy büszkén vállalja önmagát, és soha ne szégyellje a másságát.
„Mindent megteszek, hogy felhívjam a figyelmet Tatianára, és mindenkire, aki hozzá hasonló” – magyarázta a büszke édesanya, és Tatiana nővére is igyekszik segíteni ebben.
