A viselkedéskutatókat már nagyon rég foglalkoztatja az álom. Annak mechanizmusa, kialakulása és főleg jelentése. Olyan kérdésekre keresik a választ, hogy az agy magasabb szintjei gerjesztik-e, amik felelősek az ember magasabb értelmi tevékenységéért vagy pedig az alacsonyabb, ösztöni szintről, ami a légzésért, szívverésért, alapvető életfunkciókért felel?

Vajon valós lenne Fraud feltevése, hogy a tudatalatti elfojtott vágyak, félelmek törnek a felszínre, miközben álmodunk? Vagy az idegkutatók által feltételezett szelektivitás zajlik, amikor az agy feldolgoz bizonyos információkat és kidobja a fölöslegeseket? Lehet, hogy egyáltalán nem jelentenek semmit, csak véletlenek sorozatából tevődnek össze?
Egy nemrég megjelent kutatás azt feltételezi, hogy sokkal többről van szó, mint alapvető funkciókról. Az álmok keltette látványvilág és a hozzá társuló érzések sokkal magasabb szinten zajlanak, mint azt, ahogyan eddig feltételezték. Azt is megfigyelték, hogy a súlyos agysérültek is képesek álmodni.
A fel-le teória szerint az álmok a magasabb régiókban keletkeznek és folyamatosan vándorolnak az agy alsóbb és magasabb szintjei között.
A kérdésekre a válasz még nagyon sokáig nyitott fog maradni, hiszen még nagyon keveset tudunk az agy működéséről is.