Nem minden évben történik meg, hogy Luca napja advent valamelyik vasárnapjával esik egybe, ezért is különleges a mai nap. Advent harmadik vasárnapján már nagyon is benne vagyunk advent derekán, mától kezdve elméletileg már csak egy gyertya fénye választ el karácsonytól.
Eddig mindenkinek sikerült valamelyest magába szívnia, ráhangolódnia karácsonyra… vagy sem – és pont ezért van szükségünk arra, hogy idén, egy ilyen nehéz év lezárása előtt, advent harmadik vasárnapja – az öröm vasárnapja – és Luca napja egybeessen.
A mai nap legalább három okból is különleges. Először is azért, mert a mai adventi vasárnap az öröm vasárnapja. A legtöbb adventi koszorún a harmadik adventi gyertya színe különbözik a többi gyertya színétől, ezzel is jelezve, hogy ezen a vasárnapon valami különleges történik: ezen a vasárnapon már érezzük, hogy lélekben is közelebb kerültünk Jézus születésnapjához és öröm költözik szívünkbe.
Másodszor azért, mert december 13-án a mártír halált halt Szent Lúciára emlékezünk, akit tisztasága miatt gyakran Lux-nak is neveznek, ami fényt jelent. A harmadik oka annak, hogy a mai vasárnap különleges, az, hogy még a Gergely-naptár bevezetése előtt ezt a napot tartották az év legrövidebb napjának és az éjszakát a leghosszabbnak. A hosszú éjszaka, a sötétség veszélyekkel is járt, a hiedelmek szerint ezen az éjszakán a természetfeletti erők felerősödtek. Luca nap alkalmával számos népszokás, hagyomány is fennmaradt, amit igyekszünk is továbbadni gyerekeinknek.
A fény és sötétség játéka, motívuma végigkísérte az emberiséget, mindig is ott volt velünk – és bennünk. De honnan is jön ez a fény, ez a világosság és s sötétség? Az idén annyira kijutott jóból és rosszból is mindenkinek, hogy ahhoz, hogy igazán örvendeni tudjunk, mélyebbre kell nézzünk önmagunkban, az elme, a lélek és szív sötétségén túl. Szerencsére, a mai vasárnap a fény minden erejével ebben támogat minket.
Nem könnyű úgy örvendeni, hogy az ember fáradt, fájdalma van, reményvesztett vagy gyászol. Félni és örvendeni sem lehet egyidőben. Az elme és szív sötétsége eltakarja szemünk elől a fényt, pedig valószínű hogy ekkor lenne a legnagyobb szükségünk rá. Viszont a fény és sötétség játéka, ereje, misztikuma arra tanít minket, hogy a legnagyobb sötétség még a sötétség birodalmában sem tart örökké. Van, amikor nincs más mit tenni, csak kivárni a pirkadatot.
A mai vasárnapon nem kell tovább a sötétségben várjuk, hogy a fény megtörje a sötétség uralmát. A mai vasárnapon nem kell tovább a fáradtságba, fájdalomba, reményvesztettségbe, gyászba belefásulva várjuk, hogy a fény újra élni kezdjen. Hiszen a fény ott van már – azon az alázatos első, második és mostmár a harmadik gyertyán -, mindig is ott volt.
Ez az év nagyon nehéz év volt mindannyiunk számára. A kiszámíthatatlanság, bizonytalanság még nagyobbat harapott ki mindenkiből, mint amit eddig szokott. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az idén a karácsonyból is kevesebbet kapunk vagy kevesebb marad nekünk. A karácsony mi vagyunk – ahogy azon a koszorún is az otthonainkban, a kicsi adventi gyertyák is mi vagyunk. A fény és sötétség ereje, törvénye arra tanít minket, hogy fény a fényből árad. És ez nem lehet másképp.
Egy ilyen nehéz év után valóban szükségünk van arra, hogy a sötétség birodalmában, a leghosszabb éjszakákon át valaki oldalán, együtt, gyertyafényben átvészeljük a sötétség mélységeit.
Ezért kaptuk ma, advent harmadik vasárnapján, az öröm vasárnapján a jó hírt, hogy már nincs sok hátra – a kicsi Jézus közel van. És ezért kaptuk ugyancsak ma, Luca napján, a fény ajándékát, hogy tartsunk ki az éjszakában.
Birtalan Katalin
