Azt szokták mondani, ha az élet elvesz, ad is érte cserébe. Van az úgy, hogy az embernek egy traumatikus élményen kell keresztülmennie ahhoz, hogy részesülhessen a mindent elsöprő boldogságban.
Komoly ár egy érzésért, de Shelly Battistának megérte: miután mellrákkal diagnosztizálták, és elveszítette mindkét mellét, két évvel később egy csodás ikerpárnak adhatott életet.
Shelly mindig is arra vágyott, hogy népes családja legyen. Mindenekelőtt anya szeretett volna lenni, és amikor világra jött az első kislánya, madarat lehetett volna fogatni vele.
Szoptatás közben viszont egy csomót fedezett fel a mellében. Mint ahogyan bármelyik más kismama is tette volna a helyében, ő is egy eltömődött vezetékre gyanakodott. Csakhogy nem így volt. Shelly megdöbbent, amikor kiderült, harmadik stádiumú mellrákja van.
Bár a családjában nem volt rákos megbetegedés, a nő mégis hordozta a BRCA1 génmutációt, ami bizonyos rákos megbetegedések fokozott kockázatával jár. 2020 februárjában elkezdte a kemoterápiát, és kettős masztektómián esett át.
A kezelés sikeres volt, és Shelly-t még ugyanezen év decemberében rákmentesnek nyilvánították. Bár megnyert egy csatát, elveszített egy másikat: sajnos Shelly rákkezelései annyira károsították a petefészkeit, hogy el kellett távolítani azokat.
Ez azt jelentette, természetes úton a nő soha többé nem eshetett teherbe. Az orvostudománynak köszönhetően azonban sikerült megmenteni tőle néhány petesejtet, későbbi felhasználásra.
„Óriási tévhit, hogy a terhesség kihordásához petefészkek kellenek, mert valójában a petefészkek és a méh egymástól teljesen elkülönülten működnek” – magyarázta dr. Kara Goldman, a Northwestern Medicine Termékenységi és Reprodukciós Orvosi Központjának szakembere, aki segített Shellynek teherbe esni, egy évvel a rákmentesség kijelentése után.
Az első két embrióátültetés sikertelen volt, de a harmadik próbálkozás összejött.
„Nem akartunk túl nagy reményeket fűzni hozzá. Szóval, amikor megkaptuk a telefonhívást dr. Goldmantól – ő maga hívott fel minket, nagyon-nagyon el voltunk ragadtatva” – fogalmazott a nő, akinek már csak az tetőzhette a boldogságát, hogy az első ultrahangvizsgálaton megtudta, nem egy, hanem két kisbaba fejlődik odabent.
Érdekes módon, Shelly ikerlányai ugyanazon a napon érkeztek, amikor két évvel korábban rákmentesnek nyilvánították. Úgy tűnik, úgy volt elrendelve, hogy ez így legyen.
„Mindig is legalább három gyereket akartam, úgyhogy ez elképesztő volt” – árulta el a boldog kismama, aki a bátorságáért és kitartásáért minden elismerést megérdemel.
