Az immunterápia számis rákos betegen segített már, egyre szélesebb körben kezdik el alkalmazni. Az alábbiakban Dr. James Allison szavait közöljük. A neves orvos nemrég Nobel-díjat kapott munkásságáért.
Hosszú ideje kételyek övezik az immunterápia hatékonyságát a rákgyógyítás hagyományos felfogásait vallók körében.
Az első próbálkozások még 1906 környékére tehetőek és egy német tudós, Paul Ehrlich nevéhez fűzhetők. Azóta már megannyi (többnyire sikertelen) próbálkozás és törekvés követte a kezdeteket.
Az 1960-as, 80-as években viszont óriási visszhangot kapott a módszer, ám sajnálatos módon a módszer hírnevéhez negatív tartalom társult, ugyanis semmi érdemleges eredménnyel nem tudták alátámasztani, hogy egyáltalán működik-e a dolog vagy sem. Aztán az immunterápia történetének még jobban utánanézve, 1990 tájékán egyre több helyről csak azt lehetett hallani, hogy „Emberek ne tegyétek!”
Viszont 2011-ben az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző Hivatala (U.S. Food and Drug Administration) elfogadta az általam megalkotott úgynevezett „ipilimumab” nevezetű monoklonális antitest létezését, amely további tanulmányozásával az immunterápia egyre inkább potenciális rákkezelési módszernek mutatkozott. Úgy gondolom, hogy a Nobel-díj elnyerése pecsételte meg végérvényesen az immunterápia valóságosságát, és hiszem, hogy ezentúl tovább fog fejlődni ez terület.
Az immunterápia kutatása emberi alanyok részvételével
Az első embernek lenni a Földön, aki valami igen komoly dolgot próbálgat nagyon izgalmas. Ugyanúgy, mint találkozni azokkal az emberekkel, akiken te segítettél. Nem tudom pontosan azon személyek számát, akik az ipilimumab jótékony hatásait élvezhették, de azt biztosra tudom, hogy néhányan közülük mára már nem élnének, ha nem léptem volna közbe.
Az első emberrel, akit ipilimumab-al kezeltem még 2006-ban találkoztam. Akkora már hosszú évek óta járt kórházi kezelésekre. Egyik nap az irodámban voltam és egy onkológus kollégám, kivel együtt dolgoztak odahajolt hozzám és azt mondta halkan: „Hé, lejönnél velem egy pillanatra a poliklinikára?” Én így feleltem: „Miért? Épp dolgom van.” Ő csak annyi mondott: „Csak gyere!” Így hát lementem.
Lent a kollégám bemutatott egy 23 éves páciensnek, akit IV. stádiumú melanómával diagnosztizáltak. A lánynak 31 áttétje volt többek között a májában, agyában és csupán 6 hónapot jósoltak neki. Aztán egyetlen kezelést kapott az általam kifejlesztett gyógyszer által és a daganatok teljesen eltűntek.
A felülvizsgálatok során az onkológusa szembesítette, hogy rák jeleinek nyoma sincs a szervezetében, majd megkérdezte, hogy szeretne-e találkozni azzal az emberrel, aki mindezt lehetővé tette számára. Ő igennel felelt, és azóta nagyon jó barátok lettünk. Már 15 éve kezelem – azóta megházasodott, 2 gyerek édesanyja lett és mozgalmas életet él.
Mit jelent azokkal a betegekkel találkozni, akik részesei lehettek az immunterápiás kutatásaim jótékony hatásainak?
Azóta már számtalan ipilimumab-al kezelt betegemmel találkoztam, beleértve azt a nőt is, aki egy konferencia után jött oda hozzám néhány éve és ezt mondta: „Jim nem is tudom, hogy megcsókoljalak, vagy megrugdossalak?”
Elsőre meglepett, de megmagyarázta: kiderült, hogy már két és fél éve kezelik a gyógymódommal, és az összes lehetséges mellékhatás jelentkezett nála. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen nehéz időszakon kell keresztülmennie, viszont másik felől meg örültem, hiszen ott állt előttem és képes volt megosztani velem a történetét – és akkor már tökéletes egészségnek örvendett, ami eléggé szokatlan hasnyálmirigyrák után. Szóval ez már haladás.
Minden egyes alkalom, amikor egy olyan pácienssel találkozom, akit az én gyógymódommal kezeltek megható. Mindig észhez térít, hogy miért is indítottam el a projektet.
Mi vár az immunterápia jövőjére?
Most már azért jó néhány fázisából kiszálltam a laboratóriumi munkáknak, így a diákjaimra hárul a móka nagyobbik fele. De a kutatásaim jövője az idáig felfedezettekre épül tovább. Az immunterápiát már elismerik, mint a húgyhólyagrák, a veserák, a nyak- és fejrák, tüdőrák, illetve a Hodgkin-kór gyógymódja. És a lista folyamatosan bővül.
Még mindig vannak olyan halálos típusai a ráknak, amelyek területein vizsgálódnunk kell, de úgy vélem, hogy ha elég intelligens módon dolgozunk, akkor képesek leszünk ezek ellen is haladást felmutatni. Ezért is okoz mindig akkora izgalmat az új adatok vizsgálata, hiszen attól függ, hogy mit tehetünk és mit nem.
Az immunterápia rendkívül rugalmas. A rák kezelése 3 fő pillérre épül: műtét, sugárkezelés és kemoterápia. Az immunterápia különlegessége, hogy ezek bármelyikkel alkalmazható egy időben. Így a kombinációk száma eléggé sok. És hiszem, hogy egy nap, majd az immunterápia lesz az összes sikeres kombináció kulcsa, amellyel kezelhetjük a rákot.
Dr. James Allison 2018-ba nyerte el a Nobel-díjat a daganatos betegségek kezelésének terén elért hatékony eredményeiért.
