Az emberiség rég óta nem kapott választ arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen honnan is származunk. Sokan az evolúciós fejlődésnek tudják be azt, hogy jelenleg értelmesek vagyunk, és meg tudjuk határozni helyzetünket az élővilágban, míg mások földönkívüli beavatkozásokat is bevesznek elméleteikben.
Mindezt leszámítva azonban bizonyos, hogy az emberhez legközelebb álló értelmes, emberszerű főemlős anno a neandervölgyi ősember lehetett, és az újabb elméletek szerint csupán hasonlóság fedezhető fel köztünk, mert mi irtottuk ki őket.
A jelenleg elfogadott tudományos magyarázat szerint a neandervölgyi ősünk a legutóbbi jégkorszak beálltával halt ki, mert nem tudott alkalmazkodni a gyorsan bekövetkező természeti változásokhoz.
Svéd tudósok ellenlábaskodnak mindezzel, mert szerintük lehetetlen, hogy egy értelmes faj a fokozatos lehűlés jeleit észlelve ne menekült volna délebbre, és ösztönösen nem a túlélést célozta volna meg. Ilyen fényben (ami igen is logikus) egy kis csoport ősember mindenképpen túl kellett élje a jégkorszakot, de mi lett velük?
Anders Götherström génkutató és csapata tanulmányozta a fennmaradt fosszíliákat, és azt állapították meg, hogy a modern ember és a neandervölgyi között sok a hasonlóság genetikailag, de rengeteg az eltérés is, így nem alkothattak soha egy fajt, és nem is egymás evolúcionális fejlődéséből származnak. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a két különböző értelmi szinten élő faj a jégkorszak beálltával, túlélési menekülésük közben találkozott, és az atrocitásból az került ki győztesként, aki nagyobb túlélési vágyat hordozott magában – vagyis aki erősebb volt.
Ilyen formán magyarázatot kaptunk talán egy kérdésre (amennyiben helyes az elmélet valójában), de nyitva maradt egy másik kérdés: Honnan származunk?
Úgy tűnik minél többet rágják ezt a csontot, annál több leve lesz, és ezt a vitát elméleti szinten sosem lesznek képesek egyöntetüleg megvívni a tudósok, amíg kézzel fogható, egyértelmű bizonyítékot nem találnak valamelyik elméletre.