Igazán szerencsésnek mondhatja magát az, aki pontot tud tenni a múlt eseményeinek a végére úgy, hogy többé nem emészti magát rajta. Létezik egyáltalán ilyen ember?! A legtöbben ugyanis szeretünk kattogni azon, ami már megtörtént, a döntéseinken, az átélt helyzeteken, és ha lehetne, azonnal visszautaznánk az időben, hogy megváltoztassuk, helyrehozzuk a dolgokat. Csakhogy ez nem lehetséges. És mivel változtatni már nem tudunk rajta, inkább bánkódunk miatta, ezerszer is átrágjuk magunkat rajta – nem tudjuk lerázni magunkról ezt a terhet, melyet igazából fölöslegesen cipelünk…
Tény, hogy időre van szükségünk, míg lezárunk bizonyos eseményeket a múltból, és túllépünk dolgokon, és ez teljesen normális. A gond azzal van, ha a múlt túl erős hatást gyakorol a jelenünkre, és eltérít minket attól az élettől, amit élni szeretnénk, és attól az énünktől, aki lenni szeretnénk.
Íme hét árulkodó jele annak, hogy még mindig fogva tart a múltad, és hogy ideje végre letenned a poggyászt. Nem lesz könnyű, de el kell hinned, megéri megtenni.
1. Túlgondolkodás
Beszélgetéseket vagy forgatókönyveket játszol le újra a fejedben, jóval azután, hogy megtörténtek? Minden egyes szót alaposan megvizsgálsz, minden pillanatot boncolgatsz, és azon gondolkodsz, mit tehettél volna másképp.
Ha belepottyansz ebbe az örvénybe, sose érsz partot. És ez egyértelmű jele annak, hogy hatással van még rád a múlt. Hiába zárult le a történet, az elméd még mindig benne ragadt. Ez pedig csak azt eredményezheti, hogy ezt az érzést kivetíted a jelenedre, és elvágsz magadtól minden lehetőséget, hogy másképp cselekedj.
Ha úgy érzed, behúz ez az örvény, állj meg egy pillanatra, és vegyél egy mély levegőt. Ne azon rágódj, mit rontottál el, inkább azon gondolkodj, mit tehetsz most. Ha sikerül más irányt adnod a gondolataidnak, máris elkezded megszabadítani elmédet a múltad láncaitól.
2. Érzelmi kiváltó okok
Tapasztaltad már, hogy bizonyos helyzetek, szavak vagy akár szagok erős érzelmi reakciókat váltanak ki benned, látszólag a semmiből? Az egyik percben még jól vagy, a következőben pedig szomorúság, düh vagy szorongás kerít hatalmába.
Ezek az érzelmi kiváltó okok annak a jelei, hogy a múltad még mindig ural téged. Ez akkor történik meg, ha a problémákat csak „besöpörted a szőnyeg alá”, és valahányszor olyan helyzetbe kerülsz, megbotlasz a buckában.
Első lépésként, érdemes beazonosítanod a kiváltó okokat ahhoz, hogy tudatosan tudd kezelni azokat. És ha tudod, minek van hatalma feletted, akkor a mögöttes problémák is megkerülnek. Vezethetsz naplót, kérheted egy szakember segítségét is, lényeg, hogy meggyógyulj és továbblépj.
3. Védekező viselkedés
Megtörtént már veled, hogy egy egyszerű beszélgetés során odaszóltál valakinek, vagy félreértetted a szándékát, és támadásnak vélted? A védekezésnek ez a formája arra utal, hogy a múltadban történt valami, amit még mindig magaddal cipelsz. Valamiért felállítottad magad körül a védelmet, és minden szót egyből támadásnak minősítesz. Pedig el kell hinned, az emberek általában nem akarnak háborúzni veled.
Legközelebb, ha azon kapod magad, hogy védekezni kezdesz, kérdezd meg magadtól, miért reagálsz így. Tényleg van rá okod, vagy ez csak egy érzelmi visszhang a múltból? Segíthet, ha átgondolod azokat a konkrét részleteket, amelyek ehhez a reakcióhoz vezetnek. Ugyanígy reagálnál, ha más személyről, környezetről, témáról lenne szó? Amint megvan a kiváltó ok, tudsz tenni ellene, és megtanulhatsz nyíltabban, higgadtabban reagálni.
4. Állandó igény az elismerésre
Mások jóváhagyását keresed, legyen szó a döntéseidről, a külsődről vagy a tetteidről? Aktív vagy a közösségi médiában csak azért, hogy a lájkok és kommentek által megerősítést kapj? Ez az állandó elismerési igény a múltadból eredő bizonytalanságra utalhat.
Talán erősen kritizáltak, vagy soha nem kaptál dicséretet, és emiatt nem érzed magad elég jónak még most sem, amikor felnőttél. Vagy az is állhat a háttérben, hogy olyan trauma ért, ami megfosztott az önértékelésedtől és az önbecsülésedtől. Ez ellen úgy léphetsz fel, hogy legközelebb, amikor külső megerősítést keresel, kérdezd meg magadtól, miért van rá szükséged. Ne kintről várd a választ, inkább a bensődben keresd. Készíts számvetést az eredményeidről, a sikereidről, még a legapróbbakról is, és könyveld el azokat egyedi értékekként. Légy tisztában az elveiddel, amik mellett kiállsz. Válj a saját megerősítésed forrásává, és mélyebb, stabilabb önértékelésre találsz, mint amilyet mások mondanának rólad.
5. Perfekcionizmus
Megesett veled már az is, hogy a lehetetlent is megpróbáltad megvalósítani csak azért, hogy az a bizonyos projekt vagy feladat minden egyes részletében tökéletes legyen? Vagy azért halogatsz bizonyos dolgokat, mert félsz, hogy nem fogod tudni hibátlanul teljesíteni?
A maximalista hozzáállás gyakran egy olyan múltból ered, ahol csak akkor kaptál pirospontot, ha a feladataidat a rendkívül magas elvárásoknak megfelelően teljesítetted. Akarva-akaratlanul, ez a nyomás elkísér téged felnőtt korodban is, és rányomja bélyegét minden cselekedetedre.
A kulcs itt az, hogy felismerd, hogy a tökéletesség elérhetetlen mérce. Törekedj a kiválóságra, ne a tökéletességre. Engedd meg magadnak a szabadságot, hogy hibázz – ezek a fejlődés ugródeszkái, nem pedig a méltatlanság jelei. Sőt, a legjobb emberek, akikre felnézel, szintén rengeteg hibát követtek el.
6. Kontrollproblémák
Gyakran érzed azt, hogy egy helyzet minden részletét irányítanod kell, legyen szó egy családi kirándulás megtervezéséről vagy egy munkahelyi projekt megvalósításáról? És ha kicsúszik a kezedből a kontroll, akkor szorongás tölt el, legrosszabb esetben kiborulsz? Az irányítás iránti igény gyakran egy olyan múltból ered, ahol tehetetlennek érezted magad, vagy ahol kaotikus helyzetekbe kerültél.
Az, hogy kézben tarthatsz valamit, csak hamis biztonságérzetet ad, hogy megvédheted magad attól, hogy újra átéld ezeket a múltbéli traumákat. Ehelyett jobban teszed, ha más szemszögből közelíted meg a dolgokat. Kezdd azzal, hogy azonosítod azokat a területeket az életedben, ahol az irányítás iránti igényed a leginkább megnyilvánul. Kérdezd meg magadtól, mitől félsz, és mi fog történni, ha egy kicsit elengeded magad.
Fokozatosan engedj a gyeplőn, és próbálj meg kisebb feladatokat átengedni másokra. Vagy hagyhatod, hogy az események maguktól alakuljanak. Rá fogsz döbbenni, mennyire kimerítő harcot vívtál, és mennyire jobb így neked, ha felengedsz kicsit. Ez az öngondoskodás egy formája és a személyes fejlődés lehetősége.
7. Menekülés
Végül, egy másik jele annak, hogy mélyen fogva tart a múltad, hogy folyamatosan kitérsz dolgok, helyzetek elől. A figyelemelterelés sokféle formát ölthet: tévéműsorok nézése, túlzott társasági élet, vagy akár a munkába való beletemetkezés. Alapvetően bármi, amivel kifogást találsz arra, hogy leülj a saját gondolataiddal, vagy szembenézz a valósággal. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Mindannyiunkkal megtörtént már hasonló.
A menekülés gyakran annak a jele, hogy valami a múltadból még mindig kísért téged. És bár próbálsz elrejtőzni előle, gyakorlatilag ezáltal viszed magaddal tovább. Ezzel pedig nem oldasz meg semmit. Túlléphetsz rajta, ha felismered a menekülési útvonalaidat. Egészségesek, vagy ártanak neked vagy másoknak? Tégy tudatos erőfeszítést arra, hogy nézz szembe a démonjaiddal. És nem kell ezt egyedül megtenned, ha nem akarod. Kérhetsz szakmai segítséget is.
Fogadd el az utadat egy szebb jövő felé, és tégy meg mindent azért, hogy megbékélj a múlttal. Önmagad legjobb változata vár rád – tartozol magadnak annyival, hogy találkozol vele.