Az öreg tolvaj, aki már mesternek számított a tolvajok között évtizedek óta űzte a mesterségét és közben rengeteg tapasztalatra és fortélyra, na meg bölcsességre is szert tett.
A tolvaj fia egy szép az apja elé állt és azt mondta, hogy elég nagy ahhoz, hogy Ő is elkísérje az apját éjszakánként és megismerje a mesterségét. Így megkérte apját, hogy mutassa meg neki a mestersége fogásait és vigye magával.
Az öreg tolvaj így következő este elvitte a fiát magával egy jómódú házhoz, ahonnan pénzt akartak lopni. A ház lakói nagyon mélyen aludtak és a tolvaj meg a fia nesztelenül beosont a házba. Az ravasz tolvaj bevezette a fiát abba a szobába ahol a ruhásszekrények voltak és ráparancsolt a fiára, hogy nyissa ki a szekrényajtót, bújjon be és keresse meg a pénzt a ruhák között, mert biztos oda rejtették.
Amikor a fiú behajolt a szekrénybe az apja taszított egy nagyot rajta és rácsukta az ajtót, és rázárta. Ezután kiosont a házból és elkezdett dörömbölni a kapun és kiáltozta Tolvaj! Tolvaj! A ház lakói mire felébredtek, az öreg elsurrant a sötétben.
Néhány órával később a gyermek hazatért. Elkapták, jól elnáspángolták, a ruhája szakadt volt és ziláltan és ijedten kapkodta a levegőt a kimerültségtől.
Apám? Miért zártál be abba a szekrénybe? Alig bírtam abból a házból elmenekülni?
Az öreg tolvaj elmosolyodott.
Fiam, hiszen te kértél arra, hogy mutassam meg neked a mesterségemet. Ez volt a legelső lecke!
Olvasd el további zen tanítómeséinket is!
