Te is mondtad már valaha valakinek: „Nézz már szembe a tényekkel!”? – hát akkor most lássunk csak három fontos tényt az életből:
- Bizonyos kapcsolatok attól teljesülnek be, hogy nem teljesülnek be.
Mindig lesz az életben olyan valaki, aki sosem fog úgy szeretni téged, ahogy te szeretnéd, vagy neked szükséged lenne, vagy éppen te vagy az, aki sose tudnád megadni a másiknak azt, amire vágyik. Mindegy. A lényeg az, hogy ezért nem kell haragudni sem a másikra, sem magunkra. Nem minden kapcsolatunk azért jött létre, hogy működjön is. Vannak kapcsolataink, amik attól teljesednek ki, ha lemondunk a beteljesülésről azon kapcsolat által, és csak engedjük, hogy úgy szeressenek minket, ahogy szeretnek, nem pedig úgy, ahogy mi szeretnénk. Elvégre a szeretet a lényeg, hagyjad őt is szeretni téged és hagyjad, hagyjad, hagyjad. Mindig köszönd meg.
- Az élet megy tovább.
Az élet nem áll meg, lehetnek visszavonhatatlan érzelmeid, visszakívánt életeseményeid vagy éppen ezerszer elsírt bánataid és sérelmeid, de az élet nem kérdi meg, hogy „ Na, elég volt már a sok szomorkodásból, örömből? Mehetünk tovább? Na, még várjalak még két napot, az elég lesz?” – az élet az megy, aztán ha te is mész vele jó, ha nem annyi. Az életnek nem kell idő, az élet önmagában időtlen állapot. Gyógyulni kell idő, felejteni kell idő, újrakezdeni kell idő, megismerni kell idő, s az élet megadja ezt az időt, s türelmet is hozzá, ha elfogadod. Mindenki ismeri, hogy a maga sebeinek mennyi idő kell a gyógyuláshoz, de amikor látod, hogy megy az élet melletted, nincs mese: fel kell szállni rá, kell menni vele, gyógyult sebbel vagy nélküle. Ezért élik meg az élő emberek annyira a jelent: mert már benne vannak az életben, nem érzik csak a „most”-ot.
- Egytől egyig, kivétel nélkül mind meghalunk.
Ebben az életben mindenki kapar a maga élete után, mert ó, milyen nagyon is tudjuk, hogy „szegény, gazdag, úr vagy szolga”, kivétel nélkül mind visszatérünk az anyaföldbe. Ezért mindenki szeretné az életét kifacsarni, kiélvezni az utolsó cseppig. Van, akinek összejön. Ezért, amikor veszekedsz valakivel, amikor haragot tartasz magadban, jusson eszedbe, hogy egy a sorsunk, s bocsáss meg szegény embertársadnak, mert látod, hogy kaparja s facsarja élete cseppjeit, pont úgy, ahogy te! Legalább egymást ne facsarjátok, kaparjátok, mert biztos fontosabb dolgod is akad a saját kertedben. Mindig jusson eszedbe mire tanított a Mester: aki megakarja nyerni életét, kész kell legyen elveszítenie azt.
Birtalan Katalin
