„Az emberek azt kérdezik: mi lesz a halál után? Erre így kell felelni: ha te nem csak szájaddal, hanem szívből mondod – legyen meg a te akaratod, ahogyan a földön, úgy a mennyben is – ez azt jelenti, ahogy ebben az ideiglenes létben, úgy az öröklétben is, neked gondolkodnod sem kell arról, mi lesz a halál után. Add át magad a mindenható akaratának, dicsőítve őt; tudván, hogy ő a szeretet – így hát mitől kellene félned? Krisztus haldokolva mondta: „Atyám! Rád bízom lelkemet!” Ha valaki ezeket a szavakat nem csak a szájával mondja, hanem tiszta szívből, akkor annak az embernek több nem kell.
Ha az én lelkem visszatér az atyához, akkor vele semmi, a legjobbon kívül, nem történhet.”
(Lev Tolsztoj)
Sajnos az élet nem egy jól belátható, egyenes folyosó, amelyen felszabadultan, akadálymentesen vonulhatunk végig, hanem olyan ösvények labirintusa, amelyen az utat hosszan tartó és nehéz kereséssel kell meglelnünk, s ráadásul eközben időről időre zsákutcába jutunk. Mi felnőttek azt hisszük, hogy mindent tudunk már. Felnövünk, könnyen felejtünk, na és ahelyett, hogy figyelnénk, nyitottak lennénk és fejlődni próbálnánk, inkább eldöntjük, megválasztjuk, hogy miben higgyünk és miben ne. DE az efféle dolgokat nem lehet megválasztani, mert az ember VAGY HISZ, VAGY NEM, ennyi!
Az emberek többsége felnőtt korára elveszíti a hitét és csakis azon dolgok felé kutakodik, ami a mindennapi életüket segíti és a többi nem érdekli őket. Pedig a TÖBBI teszi az életet.
Nagyon szomorú látni, hogy a hit és a vallás kettévált, elvált egymástól. Rengeteg vallásosságot lehet látni bármiféle hit nélkül, olyan vallásosságot, amit betart hagyományszerűen, de nincs igazi érzelmi odaadás a legmélyén, nincs igazi magatartást, viselkedést befolyásoló ereje. Az ilyen formálisan nagyon vallásos emberek nagy gazemberségeket tudnak elkövetni.Viszont vannak HÍVŐ emberek,akik nem vallásosak, de mélyen hisznek!!!
Hitben élni sokkal boldogabb és biztonságosabb dolog, mint érzéseinkre támaszkodni, mint ahogy a szőlővesszőnek is jobb a szőlőtőkén élni, nem pedig attól elszakadva. Csodálatos dolog Jézushoz, Istenhez ragaszkodva élni. Jézus mindig két dolgot csinált, beszélt és gyógyított. Sajnos a kereszténység azért veszített ennyit az erejéből, mert már nem hiszünk a gyógyításban és a gyógyulásban. Talán azért nem hiszünk benne, mert félünk attól, hogy a testünk a lélek közvetítője legyen, mert félünk az érintéstől.
Ha van hitünk, akkor MINDIG kinyílik előttünk egy ajtó, lehet, hogy nem épp az, amelyikre számítottunk, de mindenképp olyan, amely mögött a helyes út vár ránk.
Higgyetek a szívetekben és a bennetek rejtőző jóságban,mert ha így tesztek, mindenki más hinni fog ebben!
Higgyetek a csodákban, mert tele van velük az élet!
De a legfontosabb, hogy önmagatokban higgyetek, mert a lelketekben, ott legbelül rejtőzik a csoda, a szeretet, a remény, a hit és a holnap legszebb álmai!
Amiben hiszel mindig megtörténik és azt a hited teszi megtörténtté.
Egy jó tanács: AMIKOR A FÉLELEM KOPOGTAT AZ AJTÓDON, A HITED NYISSON AJTÓT ÉS AKKOR SEMMIT NEM TALÁL MAJD OTT!
Benedek Judit