Ha valakinek segíteni akarunk, akkor azt szívből tegyük. Ismerjük meg az illetőt, nem árt, ha tudjuk, hogy a legtöbb embernek nem pénzre van szüksége, hanem olykor lelki támogatásra, megerősítésre, hogy talpra tudjon állni. Olvassuk el a három gazdag emberről szóló történetet, amelyből sokat tanulhatunk.
Volt egyszer egy kis falu, amely nagyon szegény volt. Egyik nap három gazdag férfi, és azok szolgái haladtak át a kis településen. Látták az ottélők nélkülözését, szegénységét, így úgy döntöttek, hogy segítenek nekik.
Az első férfi elővette az összes aranyát és ezüstjét, majd szétosztotta a szegény falusiak között. Ezután felkerekedett és tovább utazott.
A második férfi is úgy döntött, hogy segít a szegény közösségen, így sok élelmet, italt vásárolt, és szétosztotta az emberek között, mert úgy tartotta, hogy jobb ez a fajta támogatás, mintha pénzt adna nekik. Majd ő is tovább állt.
A harmadik ember mikor meglátta, hogy milyen szegénység uralkodik a faluban, beköltözött az egyik házba, majd két napot az emberek között töltött. Két nap múlva elment a közeli városba, és több szekér szerszámmal, vetőmaggal, zöldségmaggal, mezőgazdasági géppel tért vissza, amit az embereknek adott, hogy kezdjék el megtermelni saját maguk számára a javakat, hogy önfenntartóak legyenek. És addig velük maradt, amíg mindent meg nem tanított nekik.
Ez az igazi segítség, nem pedig az, hogy egyszerűen kinyitjuk a pénztárcánkat és támogatjuk pár apróval a rászorulót. A mentalitás megváltoztatása a fontos, ami persze, hogy időbe telik, de hosszútávon kifizetődőbb a társadalom számára.
