A 26 éves Sara és férje, a 28 éves Bronson Clark az észak-karolinai Morrisville-ből kimondhatatlanul boldogok voltak, amikor megtudták, hogy ikreket várnak. A terhesség alatt azonban nem várt komplikációk léptek fel, és az egyik baba életét vesztette nem sokkal azután, hogy megszületett. Amikor végre hazavihették életben maradt kisfiukat, Owent, az édesanya egy megható fotózást szervezett, amivel egyszerre ünnepelte meg Owen születését és emlékezett meg elvesztett kisfiáról, Parkerről.
Sara a fotózáshoz két egyforma fából készült miniatűr kiságyat rendelt – az egyikben Owen feküdt takaróba bugyolálva, a másikban pedig egy pár apró angyalszárny állt Parker emlékére. A fotókat a család egyik közeli barátja készítette – írja a The Epoch Times.
„A fotózást körülbelül egy-két héttel azután tartottuk, hogy hazahoztuk Owent” – mondta Sara. „Nagyon megható volt mind a családunknak, mind a fotósunknak. Csodálatos munkát végzett” – tette hozzá.
A kis Owen most nagyszerűen van, de hosszú utat kellett megtennie, hogy felépüljön és hazamehessen.
Sara és Bronson tavaly májusban tudták meg, hogy ikreket várnak, és úgy érezték, velük végre teljes lesz a család. A szülőknek ekkor már volt két kisgyereke, Brooks és McKenzie.
A terhesség ötödik hónapjában azonban az orvosok megállapították, hogy a Parkert körülvevő burokban veszélyesen megnövekedett a magzatvíz mennyisége, és ez aggodalomra adott okot. Sara terhessége addig zökkenőmentesen zajlott, de a 25. héttől elkezdtek egyre rosszabbra fordulni a dolgok.
„Percről percre egyre nagyobb lett a pocakom. Az orvosom megkért, hogy hagyjam abba a munkát és az edzést. Ezen a ponton már folyamatosan összehúzódásaim voltak” – mesélte a nő, aki gyógyszerek és orvosi felszerelések értékesítésével foglalkozik.
A 27. héten vajúdni kezdett, de az orvosoknak sikerült leállítani a szülést, és szteroidokat adtak a babáknak, a koraszülésre készülve. A következő hetekben azonban az orvosok elkezdtek amiatt aggódni, hogy fennállhat az úgynevezett iker-iker transzfúziós szindróma veszélye. Ez egy olyan rendellenesség, amikor a két magzat érösszeköttetésben áll egymással, és emiatt a kicsik nem tudnak megfelelően fejlődni.
Miután 3 hétig állandó megfigyelés alatt tartották, a 30. héten Sara ismét vajúdni kezdett, és mivel ezúttal nem sikerült leállítani a folyamatot, az orvosok sürgősségi császármetszést végeztek.
„Ekkor mindkét fiú teljesen egészségesnek tűnt az ultrahangon, és a szívverésük is erős volt. Emlékszem, hogy reszkettem az idegességtől. De annak ellenére, hogy ideges voltam, azt gondoltam, hogy a fiúk jól lesznek” – mesélte Sara. Nem sokkal később azonban mégis rátört egy rossz érzés. „Hirtelen az a kellemetlen érzésem támadt, hogy valami nincs rendben” – mondta.
Elsőként Parker született meg, de az orvosok nem mutatták meg őt a szülőknek. Aztán Owen is világra jött, és miután őt megmutatták, Sara azonnal érezte, hogy valami baj van. Az egyik orvos elmondta, hogy megpróbálják újraéleszteni Parkert, de a baba nem reagált.
„Úgy nézett ki, hogy nem fog életben maradni. Az orvos azt mondta a férjemnek, hogy menjen oda, ha szeretné látni a babát az utolsó percekben, amíg még életben van. A férjem habozott, de én ragaszkodtam hozzá, hogy a fiunk nem halhat meg egy idegenekkel teli szobában. Teljesen le voltam sújtva. Zokogtam, és hangosan imádkoztam Istenhez, hogy mentse meg a fiamat” – idézte fel Sara.
Az orvos nem sokkal később visszatért, és elmondta, hogy Parker életben van. „Az életjelei abban a pillanatban megugrottak, amikor a férjem belépett a szobába. Az orvosok és az ápolónők mind azt mondták, hogy igazi csoda történt. Nagyon megkönnyebbültem” – mondta az édesanya.
Owen is nehézségekkel küzdött, ezért lélegeztető gépre helyezték, az ő állapota azonban stabil volt. Később a nap folyamán az egyik orvos közölte a szülőkkel a szomorú hírt, miszerint Parker nem marad életben, és nem tudják, mennyi ideje lehet hátra.
„Azonnal Parker ágyához rohantunk. Olyan érzés volt, mintha valaki kitépte volna a szívemet a mellkasomból” – mondta Sara. A szülők ezután végig mellette maradtak. Parker néhány órával később elhunyt.
Parker halála után a házaspár azonnal megemlékezést akart tartani, de a járvány miatt úgy döntöttek, várnak vele. Amikor Owen három hónap után végre hazamehetett, Sara megszervezte a fotózást. „Az a fotózás a világot jelentette nekem. Örökké kincsként fogom őrizni azokat a képeket” – mondta az édesanya.
A szülők nagyon hálásak érte, hogy Owen legyőzte a kezdeti nehézségeket, és most boldog és erős kisbaba. Parker halálának első évfordulójára pedig egy megemlékezéssel készültek.
