A kolumbiai José Hernández kimondhatatlanul boldog volt negyedik lánya születésekor, de ahogy telt az idő, egyre inkább feltűnt neki, hogy a kislány nem hasonlít rá, és titokban nyomozásba kezdett. Az eredmények örökre megváltoztatták két család életét.
José lánya, Salome 2016. március 21-én, körülbelül délután 2 óra 50 perckor született az ESE Niño Jesús kórházban, Barranquilla városában. Az apa nem volt jelen a kislány születésekor, mivel éppen dolgozott, de kitörő örömmel fogadta a hírt.
Bár úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van, José bevallotta, hogy az első perctől kezdve, ahogy megpillantotta a lányát, furcsa érzése támadt. Az első dolog, ami feltűnt neki, az volt, hogy negyedik lánya nem rendelkezett azzal az egyedi jellegzetességgel a lábfejein, mint a másik három, de elvetette ezt az első figyelmeztető jelet a kislánya iránt érzett szeretetből.
Ahogy azonban telt az idő, egyre erősebb kétségei támadtak. Észrevette, hogy Salome bőre sokkal világosabb, mint az övé, és napról napra egyre kevésbé hasonlít rá. Sőt, mi több, a kislány egyetlen másik családtagra sem hasonlított. José továbbra is ugyanúgy szerette a lányát, de a gondolat, hogy talán nem ő az apja, egyre inkább gyökeret vert benne, és végül, amikor Salome 4 éves lett, úgy döntött, egyszer és mindenkorra utánajár a dolognak.
2019 májusában egy nap azt mondta a feleségének, hogy elviszi a lányát Barranquillába, hogy új cipőt vegyen neki. Ehelyett azonban titokban egy laboratóriumba mentek, ahol elvégeztek egy DNS-tesztet. Az eredmények valósággal sokkolták a férfit, annak ellenére, hogy kezdettől fogva úgy érezte, valami nincs rendben.
„Amikor megkaptam az eredményt, hogy a kislány nem kompatibilis velem, először azt hittem, hogy csak átverés, hogy bolondot csináltak belőlem” – mondta.
Miután a DNS-teszt megerősítette a kételyeit, José kérdőre vonta a feleségét, Norelist, a nő azonban ugyanúgy megdöbbent a hír hallatán, és bizonygatta a férjének, hogy soha nem csalta meg. A férfit nem győzték meg a szavai, és azt mondta, ha valóban nincs titkolnivalója, akkor ő is elvégezhet egy DNS-tesztet.
Az újabb teszt eredménye 2019. június 25-én érkezett meg, és kiderült belőle, hogy Norelis nem a kislány édesanyja, ami még jobban megdöbbentette a családot.
Ekkor azonban újabb kérdés merült fel Joséban: vajon hol lehet a biológiai lánya? Újabb nyomozásba kezdett, és benyújtott egy kérvényt, ami kötelezte a kórházat, hogy adja ki a 2016. március 20. és 22. közötti összes születések adatait. 2019. szeptember 19-én megkapta a feljegyzéseket, amikből kiderült, hogy 2016. március 21-én öt lány és két fiú született a kórházban.
Norelis nem akarta folytatni a keresést, mert nem reménykedett benne, hogy megtalálhatják a biológiai lányukat, ráadásul már a sajátjaként szerette a kislányt, akit 4 éve közösen neveltek. José azonban elszántan folyatta a nyomozást, és feltűnt neki, hogy az egyik kislány alig néhány perccel Salome után született. A kislány édesanyját Ana Cecilia Canónak hívták, és Chimichagua városában lakott.
José megtalálta a nőt a Facebookon, és amikor meglátott egy képet róla a kislányával, feltűnt neki, mennyire hasonlít rá a gyerek. Majdnem biztos volt benne, hogy megtalálta a biológiai lányát, és írt egy üzenetet a nőnek, amihez néhány képet is mellékelt Saloméról. 20 napba telt, mire Ana válaszolt az üzenetére, mivel kétségei voltak az ismeretlen férfival kapcsolatban, aki azzal a megrendítő állítással kereste meg, hogy ő a lánya biológiai apja. Végül azonban mégis válaszolt neki, és ezután több üzenetet is váltottak.
Ana végül beleegyezett, hogy elvégez egy DNS-tesztet, amiből kiderült, hogy a kislány, akinek a Saray nevet adta, José és Norelis gyereke, ő pedig Salome édesanyja. A szülőknek ekkor nehéz döntést kellett meghozniuk azzal kapcsolatban, hogy nevelik fel a lányokat.
Az édesanyák nem akarták visszacserélni a gyerekeket, José azonban, bár ő is szerette Salomét, valahogy mégis részese akart lenni biológiai lánya életének is. Elmondta, hogy már így is éveket veszítettek el Saray életéből, és nem akart még több időt elvesztegetni.
„Szívből szeretném magamhoz venni a biológiai lányomat, de nem tehetem meg, hogy mindkét lányt megtartom, mert van egy másik család is, és nekik is szükségük van rájuk. De szeretném visszakapni a biológiai lányomat, ugyanakkor annak a lányomnak az életében is részt akarok venni, akit eddig neveltem” – magyarázta a férfi a dilemmát, amivel szembesült.
Salome és Saray testvérekként viszonyultak egymáshoz, és José szerint Saray gyorsan hozzászokott a gondolathoz, hogy ő a vér szerinti apukája. A két család nagyon közeli kapcsolatba került, és gyakran találkoztak.
Bár az édesanyák eleinte nem akarták elcserélni a lányokat, a bíróság végül mégis úgy döntött, hogy mindkét gyereknek a biológiai szüleihez kell kerülnie. A két lány születési anyakönyvi kivonatát is kijavították, és megváltoztatták a vezetéknevüket.
José azt mondta, nagyon szomorú volt, amikor vissza kellett adniuk Salomét Anának, hiszen teljes szívből szerették őt, de boldog volt, hogy hazavihette Saray-t, aki az ő „hercegnőjének” nevezett.
Saray és Salome most a biológiai szüleikkel élnek, egymástól körülbelül 8 órányi távolságra. José azonban a bíró végzése ellenére azt mondta, továbbra is úgy akarja nevelni a lányokat, mintha nővérek lennének.
