KuriózumA dicséret növeli a munkakedvet - Az ördögi helyett angyali kör is...

A dicséret növeli a munkakedvet – Az ördögi helyett angyali kör is kialakulhat

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

A hazai hétköznapokban tapasztalható általános rosszkedv, elbizonytalanodás egy színházban játszódó tragikomédia alaphelyzetére hasonlít, amikor mindenki másnak hiszi a társait, mint amik, és az ebből adódó félreértések, egymás melletti elbeszélések kuszasága idézi elő a konfliktust – állítja Aszalós Péter pszichodramatista, aki 15 éves szakmai tapasztalatát osztotta meg az MTI-Press felkérésére.

Megítélése szerint a félreértések valójában az újtól való félelem érzésére vezethetők vissza, mert a gyors társadalmi változások kényszerétől hajtva fel kell adnunk komfortzónánk egy részét – életünk biztonságot, kényelmet nyújtó megszokott kereteit -, és ismeretlen vizeken evezve vagyunk kénytelenek megméretni magunkat.

– Márpedig erre a kihívásra nem készültünk fel, gyakran eleve hiányzik hozzá az önbizalom. E nélkül pedig a mások iránti bizalom is megcsappan, gyanakvóvá válhatunk, bezárkózunk, ami pedig zavaróan hat a hétköznapi kapcsolatokra – hangsúlyozza a szakember.

– Nyitottság nélkül, szorongva viszont sokszor eleve rosszat feltételezünk a másikról, ellenséget látunk benne, és így mi is támadóan lépünk fel, miközben minket is állandó kisebb-nagyobb támadások érnek. Mindennapi példa lehet erre, amikor valakit figyelmeztetünk, hogy égve felejtette parkoló autója lámpáját. A jó szándékú gesztusra gyakran durva választ kapunk, keresetlen szavakkal küldhetnek el melegebb égtájra. Az apró kis sokk persze nem tesz jót a közérzetünknek.

A pszichológus úgy véli, hogy mindez a jelenség nem új keletű, alighanem például a római birodalom összeomlása idején élt elődeink is hasonló módon reagáltak a gyorsan változó idők szavára. Ám Kelet-Közép-Európa népeit a Nyugatétól eltérő társadalmi fejlődés, a feudális maradványok is nagyobb mértékben próbára teszik az értékrend zavarai, a felszínen maradás küzdelmei közepette.

– A mai ideges, ingerült atmoszféra sok egyéb mellett arra is visszavezethető, hogy nálunk alig 150 éve még fellelhető volt a jobbágyság. Az ősök alárendeltségéből fakadó viselkedési minták levetkőzéséhez néhány generáció kevésnek bizonyult, az utódok máig nem tudták teljesen levetkőzni. Ezzel szembesülhetünk például a hivatalokban, ahol az alkalmazottak a megszeppent ügyfelet fölényes, lekezelő hangnemben egzecíroztatják – magyarázza Aszalós Péter.

– A kisebbrendűségi érzés átkát cipelve persze eleve nehezebb új munkahelyet találni, vagy akár felhőtlen párkapcsolatot kialakítani. A helyzetet súlyosbítja a hagyományokra épülő poroszos tekintélyelvű iskolarendszer, aminek következményeként a magasabb pozícióba került emberek nem ritkán a felelősség vállalása helyett a hatalom gyakorlásában élik ki ambícióikat, szívesen tetszelegnek a másokon uralkodás szerepében. A felelősség áthárítása, a döntés tovább passzolása mögött többnyire kishitűség, a kudarctól és az érte járó büntetéstől való félelem rejlik. A tetteink következményeivel való szembenézés elkerülésének, az aktatologatásnak finom technikái alakultak ki, ami a gyakorlati életben további zavarokat, újabb és újabb bizonytalan helyzeteket teremt, amelyektől bárki hajlamos kijönni a sodrából, idegessé válni.

Nálunk a fenyegető számonkérésen van a hangsúly

A szakember szerint kisebbrendűségi érzés lappang a hazai gyakorlatban szűkmarkúan mért dicséretek mögött is.

Mint kifejti, amíg más országokban a cégek irányítói tudják, hogy a jól elvégzett feladatért az elismerés valósággal szárnyakat ad, növeli a munkakedvet, addig a magyar vállalatoknál, hivatalokban ez a fajta ösztönzés egyelőre alig lelhető fel, inkább a fenyegető számonkérésen van a hangsúly. A napi kapcsolatok szintjén is sokan fukarkodnak mások elismerő hátba veregetésével, mert hibás szemlélettel attól tartanak, hogy társaik felértékelése együtt jár az ő leértékelődésükkel. Ez a fajta kicsinyesség pedig sok esetben kerékkötője a magyarokra jellemző kreativitás kibontakozásának. A közös örömet, önbizalmat adó siker helyett marad a lehangoló középszerűség, „a ha nem csinálok semmit, abból baj nem lehet” hervasztó mentalitás.

– A sárga irigység is e logikára vezethető vissza. A mások sikere, gyarapodása ahelyett, hogy egészséges versengésre sarkalna, szembesít azzal, hogy nekem netán szerényebbek a képességeim, amitől fojtott düh lesz úrrá rajtunk, legszívesebben összetörnénk a tükröt – mutat rá Aszalós Péter.

– Még a kapcsolatokban olykor görcsként elő-előtüremkedő sértődés alapja is legtöbbször a félelem. Azt gondoljuk, hogy a másik meg akar bántani minket. Holott többnyire csupán egy sutára sikerült gesztusról vagy félreérthető megjegyzésről van szó. De rossz reagálásunk következtében egy értékes kapcsolat mehet tönkre. A magunk mögött bevágott ajtón aztán kínos lehet a bocsánatkérő kopogtatás…

A lélekbúvár a helyzetelemzésen túl képes kiutat is mutatni ebből az ön és mások sorsát rontó, sajátmagunk teremtette össznépi ördögi kőrből. Ehhez szerinte mindenek előtt Mahátma Gandhi híres mondását érdemes szem előtt tartani: aki meg akarja változtatni a világot, annak magán kell kezdeni a változtatást.

– Ehhez pedig a személyiségünk kiteljesítésére, önmagunk jobb megismerésére van szükség, ami végeredményben egy életen át tartó szüntelen folyamat. Az önismeret ugyanis egyik feltétele annak, hogy a különféle, a hétköznapokban óhatatlanul adódó kényelmetlen helyzetek megoldására bővíthessük konfliktuskezelő tárházunkat – érvel.

Kiderülhet, hogy a főnök az igazi nyuszi

Ennek egyik módszere a csoportos önismereti és terápiás műfaj, a pszichodráma, amelyre mind nagyobb az igény, főként a 40 éven aluliak körében.

Lényege, hogy a mindennapokban előforduló, egyéni drámaként megélt helyzeteket a színpadon a csoport tagjai a szerepek felcserélésével újra játsszák, a spontán reakciók kielemzésével pedig mélyebb ismereteket szerezhetnek magukról. Például gyakori eset a munkahelyi főnökkel kialakult feszült kapcsolat, amely nem ritkán a gyerekkorban a túl szigorú apától elszenvedett, máig feldolgozatlan negatív érzelmekre vezethető vissza.

– Amennyiben valaki eljut erre a felismerésre, a színpadon már a szó szoros értelmében játszi könnyedséggel reagál a főnök hepciáskodására – húzza alá a pszichológus.

– A felszabadultság növeli az önbizalmat, amelytől megerősödve az illető a valós életben is kivívhatja a főnök elismerését, aki az eddigi „nyuszi” helyett egy érvekkel előálló, magabiztos partnerrel találja magát szemben. Olykor még az is kiderülhet, hogy valójában a főnök az igazi nyuszi, aki csupán gyengeségét próbálja leplezni a nem létező erő fitogtatásával…

Aszalós Péter közlése szerint évente már 700-800 résztvevője van az átlagban 15-20 fővel zajló pszichodráma-foglalkozásoknak. – Az önkéntes színjátszók többsége sikeresen megszabadul a személyisége kiteljesedését akadályozó, sok magával hurcolt gátlástól, és megerősödött önbizalommal, ruganyosabb léptekkel mozog a világban. Ez a fajta egészséges magabiztosság a környezetükre is kedvező hatást gyakorol, ami által az ördögi helyett fokozatosan akár egy össznépi angyali kör is kirajzolódhat – húzza alá a pszichodramatista.

Forrás: MTI

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

50 felett sem késő változtatni

Kapcsolódó cikkek