A tudomány egyre inkább egyetért azzal, hogy többek vagyunk atomok és molekulák halmazánál: fénylények is vagyunk. Az emberi test biofotonokat bocsát ki, amelyek létrehozhatóak mentális szándékkal és módosíthatják a sejtek közti és DNS-en belüli kommunikáció alapfolyamatait.
Talán semmi sem lenyűgözőbb annál a teljesen valószínűtlen ténynél, mint, hogy létezünk. És bizony ezt sokszor figyelmen kívül hagyjuk és nem törődünk azzal a valósággal, hogy talán semmi sem létezik igazából. Azért létezik a Világmindenség, mert mi azt gondoljuk róla, hogy létezik, vagy az egész rendszer egy teljesen öntudatlan szisztéma – velünk együtt?
Gondoljuk csak el, hogy az emberi test fényből, levegőből, vízből, a talaj ásványi anyagaiból és egy olyan diploid zigótából fejlődik ki, melynek sejtmagjában legalább 3 milliárd év információja van elraktározva. S ebben a testben van egy olyan lélek, amely eredetét próbálja megérteni.
Adva lévén egzisztenciánk eme őrületes kondíciója, plusz figyelembe véve, hogy földi létünk részben napfényből származik, amit sűrített formában – ha jobban belegondolunk – az élelem által veszünk folyamatosan magunkhoz, már nem is tűnne túlzásnak az állítás, hogy testünk fényt bocsát ki.
És valóban. Az emberi test biofotonokat bocsát ki, ez egy ultragyenge fotonkibocsátás (UPE – ultraweak photon emissions), ami 1000-szer kisebb az emberi szem érzékelési képességénél, tehát mint olyan, szabad szemmel nem láthatóak ezek a fotonok, de modern eszközökkel kimutathatóak.
A fizikai és „mentális” szem is fényt bocsát ki
Maga a szem is, ami folyamatosan ki van téve a környezetből áramló, a szem szövetein áthatoló erőteljes fotonoknak, ultagyenge fényrészeskéket bocsát ki, amelyeket a látható fény indukál. Feltételezik, hogy a látható fény az ennek kitett szemszövetben késleltetett biolumineszcenciát (élő organizmusban létrejövő fénykibocsátás) hoz létre, ami magyarázatul szolgálhat arra a jelenségre, mikor a szem lehúnyása után pár másodpercig még látjuk egy bizonyos tárgy körvonalait (negatív utókép).
Bókkon István feltevése szerint, az agyban zajló kémiai folyamatok által létrejött fényrészecskék biofizikai képeket hoznak létre valaminek a vizuális elképzelése során. Egy kísérlet során kiderítették, hogy amikor az alanyok egy teljesen sötét környezetben aktívan maguk elé képzelték a fényt, jelentős mértékben nőtt az ultragyenge fotonkibocsátásuk.
Sejtjeink és DNS-ünk biofotonok segítségével tárolják és továbbítják az információkat
Sok élő szervezet sejtje használja a biofotonokat az egymás közti energia- és információcsere megvalósításához, ami néhány nagyságrenddel gyorsabb a diffúziónál. Ezt a fajta kommunikációt növényi sejteknél, baktériumoknál, állati vérsejteknél és vese sejteknél is kimutatták. A kutatóknak azt is sikerült kimutatni, hogy egy mozgató neuron egyik végének különböző spektrumú fénnyel való stimulálása, a neuron másik végén jelentős mértékű biofotonaktivitás növekedést váltott ki.
Genomunk molekuláris szintjeihez érve, a DNS is egyfajta biofoton emissziós forrásnak tekinthető. Egyes feltételezések szerint a DNS annyira biofoton függő, hogy excimerlézerként viselkedik, ezáltal pedig jóval a termikus egyensúly küszöbétől távol is stabil állapotban képes maradni.
Technikailag fogalmazva, a biofoton egy biológiai rendszer által kibocsátott, nem hő eredetű fényrészecske, az ultraviola- és látható spektrumban. A sejtjeinkben zajló energetikai metabolizmus eredményei, a kémiai reakciók mellékermékei.
A test cirkadián biofoton termelése
Ahogy a metabolizmus is egy cirkadián ritmus szerint változik, úgy a biofotonok termelése is periodikus a nap folyamán, sőt, a különböző anatómiai területeken is más-más intenzitású fotonkibocsátás észlelhető: a fényrészecske fluktuáció kisebb reggel, mint délután, a törzs területén pedig alacsonyabb szintű, de állandó a kibocsátás. A nap folyamán a felső végtagok és a fej szintjén volt a legintenzívebb kibocsátás.
A meditáció és a növények befolyásolják a biofoton kibocsátást
A kutatók azt találták, hogy akik rendszeresen meditálnak, hajlamosabbak az alacsoyabb fotonkibocsátásra, amit a testükben levő kevesebb szabad gyök reakciókkal magyaráznak. A leg alacsonyabb intenzitású UPE a rendszeresen meditáló egyéneknél volt tapasztalható – ez arra enged következtetni, hogy az ultragyenge foton kibocsátás az élő szervezetben lejátszódó, szabad gyökök okozta reakciók mennyiségével arányos.
Egy, a stressz kezelésében használatos növény, a rodiola klinikai tesztelésein kimutatták, hogy ez csökkenti a biofoton kibocsátást, azokkal az alanyokkal szemben, akik csak placebót kaptak.
Az emberi bőr képes lehet elraktározni a napfény energiáját és információit
Talán az a legjobb, hogy testünk felszíne képes lehet hatékonyan felfogni az ultraviola sugarak energiáját. Egy 1993-ban közölt kutatás kimutatta, hogy amikor a napfényhez hasonló spektrumú mesterséges fény alá helyezték az egészséges és xeroderma pigmentosumban szenvedő egyének fibroblasztjait, a beteg csoport foton kibocsátása 10-20-szor intenzívebb volt az egészséges alanyokénál. Újabb kísérletek alapján, ehhez hasonló ultragyenge fotonkibocsátást tapasztaltak a melanómás sejtek esetében is. Ezek alapján elmondható, hogy létezik egy intracelluláris fotoncsapda, ami betegség esetén sérül, így a beteg sejtek elvesztik a hatékony fotontároló képességüket.
A melanin képes az ultraviola fény energiáját hővé alakítani, az „ultragyors belső konverzió” néven ismert folyamat során; az elnyelt UV sugarak több mint 99,9%-a így a géntoxikus ultraibolya fényből ártalmatlan hővé alakul.
A test biofoton kibocsátását a Nap és a Hold erői is irányítják
Úgy tűnik, a modern tudomány elérkezett oda, hogy elismerje az emberi test azon képességét, hogy közvetlenül a napfényből származó energiát és információkat képes elraktározni és kibocsájtani.
Emellett létezik még egy érdekes felismerés, miszerint a Nap és a Hold gravitációs hatásai befolyásolják a biofoton kibocsátást. Ezt németországi és brazíliai búzacsírák foton kibocsátásán tesztelték, amelyek transzkontinentálisan szinkronban voltak egymással, az apály-dagály jelenség folytán.
Az akarat, mint életerő
„Az akarat erejének bizonyítékai” című publikáció így ír a témáról: az akarat nem más, mint egy meghatározott cselekvés végrehajtása felé irányított gondolat. A célzott gondolatok gyakorlatilag az élettelen dolgoktól az egysejtűeken keresztül a bonyolult szervezetekig mindenre képesek hatást gyakorolni. Úgy tűnik, a biofoton kibocsátás a kulcs ahhoz, hogy egy szándék meghozza hatását. A biofotonok a sejten belüli DNS-ben tárolódnak. Amikor a szervezet beteg, akkor megváltozik a foton kibocsátás. A közvetlen szándék úgy nyilvánul meg ebben, mint egy elektromágneses energia, amely egy rendezett foton áramlást eredményez. Az akarat, úgy tűnik, erősen összefüggő frekvenciaként működik, amely képes megváltoztatni az anyag molekuláris struktúráját. A gondolat ereje képes megváltoztatni a környezetet: ez a hipnózis és a placebóhatás alapja is; az agy egy bizonyos tudatállapotában adott utasításai. A súlyos betegek spontán gyógyulása vagy a távolból való gyógyítás elképesztően intenzív akaratról tanúskodik. Ugyanígy, a gyógyulni akarás és a gyógymódokba vetett hitt előmozdítja magát a gyógyulást.
Egyed Zsuzsanna
