A 48 éves Jennifer Hogan és férje, a 49 éves Ryan 22 éve élnek boldog házasságban a floridai Jacksonville-ben, és négy gyerekük született: a 18 éves ikrek Claire és Caitlyn, a 15 éves Caroline és a 4 éves Hudson.
Jennifer 43 éves korában adott életet legkisebb gyerekének, aki Down-szindrómával született, és az édesanya kezdetben számos dolog miatt aggódott a betegséggel kapcsolatban – többek között attól is félt, hogy a lányai nem tudnak majd eléggé kötődni az öccsükhöz, de abban sem volt biztos, hogy ő maga készen áll a feladatra.
A szülők már a terhesség 12. hetétől tisztában voltak vele, hogy kisfiuk valószínűleg Down-szindrómával születik, mivel a vizsgálat 97%-os esélyt mutatott erre. Nagyon lesújtotta őket a hír, de meglepő módon a lányaik nem aggódtak különösebben emiatt.
„Akkor azt hittem, ez csak azért van, mert nem mérik fel, pontosan mit jelent ez. Most visszagondolva, azt hiszem, a reakciójuk tökéletes volt! Egyszerűen csak úgy voltak vele, hogy rendben, ez valóban váratlan, de ez a kisfiú így is nagyon sok szórakozást hoz az életünkbe. Alig várták, hogy megszülessen, és csatlakozzon a bandához” – magyarázta az édesanya.
Jennifernek azonban megvoltak a maga aggodalmai a terhesség alatt. Többek között azért is aggódott, milyen hatással lesz a fia születése a családi dinamikára – félt attól, hogy a nővérei esetleg féltékenyek lesznek rá, amiért extra figyelmet kap, vagy nem tudnak igazán kötődni hozzá. De nemcsak a testvérek közötti kapcsolat miatt voltak félelmei – attól is tartott, hogy egy Down-szindrómás baba túl nagy terhet jelent majd a házasságára, vagy, hogy esetleg ő maga nem fogja tudni ugyanúgy szeretni a fiát, mint a többi gyerekét.
„Nagyon szégyellem ezeket a gondolatokat, de mindig is nyíltan kezeltem ezt a kérdést, mert úgy érzem, ez segít másoknak, akik esetleg az én helyemben találják magukat, hogy meglássák, mire képesek valójában” – mondta Jennifer kezdeti bizonytalanságával kapcsolatban.
Amikor azonban Hudson 2018. július 19-én megszületett, Jennifer kezdeti aggodalmai egy csapásra eloszlottak. „Elrabolta a szívünket azon a napon, amikor először találkoztunk vele. A világon semmi nincs, amit ne tennénk meg ezért a csodálatos kisfiúért. Mindannyiunkat közelebb hozott egymáshoz, és olyan módon kapcsolt össze minket, amire nem is tudtuk, hogy szükségünk van. A lányaim és a kisöccsük közötti kötelék a legnagyobb meglepetés és áldás mind közül” – tette hozzá az édesanya.
A lányok imádják a kisöccsüket, és a legnagyobb örömmel játszanak vele. Elviszik a játszótérre, a strandra, bújócskáznak, táncolnak, és soha nem szégyellik őt, ha nyilvánosan mutatkoznak, sőt, nagyon büszkék rá, de Hudson is rajong a nővéreiért.
„Hiányoznak neki, amikor az iskolában vannak, és amikor hazajönnek, odaszalad hozzájuk, és átöleli őket, majd elrángatja őket játszani. Ez minden alkalommal meghat” – mesélte az édesanya.
Hudson rendkívül életvidám és aktív gyerek, de több egészségügyi kihívással is szembe kell néznie. Veleszületett szívbetegséggel küzd, ami a Down-szindrómás csecsemők 50 százalékánál fordul elő, ezért még a harmadik születésnapja előtt nyílt szívműtéten esett át, és továbbra is rendszeresen kell járnia kardiológiai ellenőrzésre.
Ugyanakkor az izmai is alulfejlettek, ami szintén gyakori a Down-szindrómás betegek körében. „Ez az oka annak, hogy sok mérföldkő, például a mászás és a járás is lassabban ment neki, és a beszéd is nehezebb neki. Hudson élete nagy részében beszéd- fiziko- és foglalkozásterápiára járt. De tulajdonképpen szeretünk vele terápiára járni, és dolgozni azért, hogy elérjen egy-egy mérföldkövet” – mondja Jennifer.
Bár Hudson még nem tud elég jól artikulálni, ez egy percig sem jelent neki akadályt, és a családja egy kis türelemmel mindig megérti, mit akar mondani.
„Fogalmam sincs, mit tehettem, amivel kiérdemeltem ezt. Az igazság az, hogy Hudson mamájának lenni igazi áldás és kiváltság. Egyáltalán nem az a teher, mint amire számítottam. Úgy érezzük, Hudson születésével megütöttük a főnyereményt” – vallotta be a büszke anyuka.
Jennifer annak idején még aggódott amiatt, ki viseli majd gondját a fiuknak, ha ő és a férje már nem lesznek, de miután látta, milyen szoros kötelék alakult ki Hudson és a nővérei között, már nincsenek kétségei.
„Hudsonnak van célja, az életének van értelme és értéke, mi pedig szerencsések vagyunk, hogy részesei lehetünk az életének. Nincs semmi különleges bennem vagy Ryanben, ami miatt jobb jelöltek lennénk egy Down-szindrómás gyerek felnevelésére, de igazi kiváltság és ajándék szeretni valakit, aki Down-szindrómával születik. De az igazi varázslat az, ha valaki, aki Down-szindrómával született, szeret bennünket” – magyarázta Jennifer.
