Nem feltétlenül az számít a legtöbbet, hogy valaki egyedül vagy másokkal tölti-e az idejét. Egy új kutatás szerint a pszichózis visszatérésének kockázatáról többet árulhat el, hogyan érzi magát az ember a társas helyzetekben. Öt rövid okostelefonos felmérésből egy gépi tanulási modell 79 százalékos belső validációs pontosságot ért el.
A pszichotikus tünetek visszatérését gyakran megelőzik finom érzelmi és társas változások. Ezek két orvosi vizsgálat között könnyen észrevétlenek maradhatnak, különösen akkor, ha az érintett később nehezen idézi fel, pontosan mikor és hogyan kezdett megváltozni a közérzete.
A Schizophrenia című szaklapban megjelent kutatás azt vizsgálta, hogy rövid okostelefonos kérdések segítségével felismerhető-e a visszaesés növekvő kockázata az első pszichotikus epizódot követően.
Több mint 250 embert követtek egy éven keresztül
A Ryan Hammoud vezette kutatócsoport 256 embert vont be a vizsgálatba tíz angliai és walesi korai intervenciós szolgálaton keresztül. Valamennyien az előző huszonnégy hónapban éltek át első pszichotikus epizódot.
A résztvevők átlagéletkora 25,7 év volt, 44,5 százalékuk nő. A Social Mind nevű alkalmazáson keresztül legfeljebb harminc napig kaptak rövid kérdéseket.
A felmérésekben meg kellett jelölniük, hogy egyedül vagy másokkal vannak-e, illetve kivel töltötték az előző huszonnégy órát. Emellett öt szempont szerint értékelték a társas helyzetet: mennyire érezték pihentetőnek, kellemesnek, stresszesnek vagy felkavarónak, és vágytak-e arra, hogy más társaságban legyenek.
A kutatók négy, nyolc és tizenkét hónappal később strukturált interjúk, valamint elektronikus egészségügyi adatok alapján ellenőrizték, történt-e visszaesés. Négy hónapon belül a résztvevők 8,2, nyolc hónapon belül 13,5, egy éven belül pedig 20,1 százalékánál regisztráltak újabb epizódot.
Nem az egyedüllét bizonyult a legerősebb jelnek
A puszta társas jelenlét és a visszaesés kapcsolata nem volt következetes. Az, hogy valaki egy adott pillanatban egyedül tartózkodott-e, önmagában nem jelezte megbízhatóan a későbbi kockázatot minden vizsgált időszakban.
Sokkal egyértelműbb összefüggést találtak a társas helyzetek szubjektív megélése és a visszaesés között. A pozitívabbnak értékelt társas tapasztalat következetesen alacsonyabb kockázattal kapcsolódott össze.
Ez azt jelenti, hogy két látszólag azonos helyzet egészen mást jelenthet. Valaki egyedül is érezheti magát biztonságban és nyugodtan, miközben más társaságban feszültnek, elutasítottnak vagy túlterheltnek élheti meg ugyanazt az időszakot.
A kutatás összefüggést mutatott ki, nem bizonyította, hogy a negatív társas élmény közvetlenül kiváltja a visszaesést.
Öt felmérésből 79 százalékos pontosságot értek el
A kutatók gépi tanulási modelleket is készítettek. Egyetlen, az első héten kitöltött kérdéssor alapján a modell 71,5 százalékos belső validációs pontossággal becsülte meg az egy éven belüli visszaesést.
Három, tizenöt napon belül elvégzett felmérésnél ez az érték 78,8 százalékra emelkedett. A legjobb eredményt öt, harminc napon belül kitöltött kérdéssor adta: a modell 79 százalékos validációs pontosságot és 0,829-es AUC-értéket ért el.
Az eredmények azt jelzik, hogy nem feltétlenül van szükség folyamatos megfigyelésre. Néhány rövid önértékelés is szolgáltathat olyan információt, amely később támogathatja az orvosok munkáját.
Az alkalmazás még nem diagnosztikai eszköz
A modell teljesítményét nem ellenőrizték a vizsgálattól független betegcsoporton. A kutatók ezért külön hangsúlyozták, hogy az eredmények általánosíthatóságát további vizsgálatokkal kell igazolni.
A kérdőívek kitöltési aránya eltérő volt. Elképzelhető, hogy a romló állapotú résztvevők kevésbé rendszeresen válaszoltak, ami torzíthatta a modell teljesítményét. A kutatásban olyan emberek vehettek részt, akik rendelkeztek okostelefonnal, internet-hozzáféréssel és képesek voltak használni az alkalmazást, ezért az eredmények nem feltétlenül érvényesek az alacsonyabb digitális hozzáférésű vagy súlyosabb állapotú betegekre.
A kutatók nem rendelkeztek részletes adatokkal a résztvevők lakhatási körülményeiről sem, holott a családdal, partnerrel vagy másokkal való együttélés befolyásolhatja a társas tapasztalatokat és a segítségkérést.
Az okostelefonos kérdéssor jelenlegi formájában nem állapítja meg, hogy valakinél visszatérnek-e a pszichotikus tünetek. A módszer később a személyes konzultációk közötti megfigyelést támogathatja, de nem helyettesíti a pszichiátriai vizsgálatot vagy az orvosi döntést.
