Bette Nesmith Graham egyedülálló anya volt, aki titkárnőként dolgozott, és megpróbált gondoskodni a fiáról. Amikor azonban feltalálta a hibajavító festéket, az élete örökre megváltozott.
Bette Clair Murphy 17 éves volt, amikor otthagyta az iskolát, és feleségül ment egy Warren Nesmith nevű katonához. A házaspárnak egy fia született, Michael, de miután Warren hazatért a második világháborúból, elváltak.
Az 1950-es években egyedülálló, elvált anyaként Bette csak nagy nehézségek árán tudta eltartani saját magát és a fiát. Egy texasi bankban dolgozott titkárnőként, és havonta körülbelül 300 dollárt keresett. A munkája nagyrészt gépelésből állt, és mivel az írógéppel ejtett hibákat nem volt olyan egyszerű kijavítani, alaposan meggyűlt a baja ezekkel. A hibát már csak a kész papíron lehetett javítani, de a törlés általában foltokat hagyott, az egyetlen másik megoldás pedig az volt, ha a teljes dokumentumot újragépelte.
Bette-nek hatékonyabb módszerre volt szüksége, és meg is találta azt, egyik szenvedélyének, a festészetnek köszönhetően. Bette a munkája mellett néha képeket is festett a bank kirakatába, és egy nap rájött, hogy a festészetben van a válasz a gépelési hibák kijavítására.
„Egy festő soha nem törléssel javít, hanem mindig átfesti a hibákat” – mondta. „Ezért úgy döntöttem, én is azt a módszert használom, amit a festők használnak.”
Bette Nesmith Graham otthona garázsában dolgozta ki a saját hibajavító festékét, amihez fehér temperát használt. Amikor sikerült megfelelően kidolgoznia az arányokat, körömlakkos üvegekbe töltötte a folyadékot, amit először Mistake Outnak nevezett el.
Bette a munkahelyén tesztelte a találmányát, és úgy találta, hogy fantasztikusan működik. Hamarosan a kollégái is rendeltek a szövegjavítóból, ezért a fia, sőt, még Michael barátai is segítettek neki, hogy tartani tudja a lépést a megrendelésekkel.
Közben tovább finomította a „receptet”, és egyre több texasi vállalkozásnak sikerült eladnia a terméket. 1958-ban Liquid Paper néven kezdte forgalmazni a szövegjavítót, és tovább bővítette az üzletet – a garázsból előbb egy utánfutóra, majd egy irodaházba költözött.
A találmánya egyre népszerűbb lett, és 1964-re a termelés már a tízszeresére nőtt. Bette Nesmith Graham a hatalmas siker ellenére végig aggodalmakkal és szorongással küzdött, de továbbra is kitartott.
„Úgy gondolom, hogy bárki, aki előrelép, szembe kell, hogy nézzen a félelmeivel. A félelem legyőzése hozzátartozik a sikerhez. Folyamatosan szembe kell nézni a félelmekkel és kételyekkel. Újra és újra végig kell csinálni” – magyarázta.
Sikerét arra használta fel, hogy más nőknek is segítsen, és két alapítványt is létrehozott – az egyik a művészetek terén alkotó nőket, a másik pedig a hátrányos helyzetű nőket támogatta.
Ugyanakkor a vállalkozását is úgy irányította, hogy a munkavállalóknak minél több juttatásban legyen részük – többek között például gyerekfelügyeletet biztosított az alkalmazottaknak.
De minden siker ellenére az élete nem volt viszontagságoktól mentes. Feleségül ment egy Robert Graham nevű férfihoz, akinek részleges felügyeletet adott a cége felett. 1976-ban elváltak, és Robert Graham megpróbálta elvenni tőle a saját cégét, de Bette nem adta fel a küzdelmet, és végül sikerült megtartania a vállalkozás 49%-át.
A következő néhány évben rohamosan romlani kezdett az egészsége, ezért eladta a céget a Gillette-nek 47,5 millió dollárért, amihez még az eladott termékekből származó jogdíj is hozzájárult. Mindössze néhány hónappal később agyvérzést kapott, és 56 éves korában elhunyt.
Bette Nesmith Graham találmánya szükségszerűségből született, de olyan hatalmas sikert hozott, ami örökre megváltoztatta az életét, és azt is bebizonyította, hogy még a hibákból is lehet értéket teremteni.
