Kétezer évvel ezelőtt, egy római fiatal arisztokratát elraboltak a mediterrán térség hírhedt kalózai. Ez a fiatalember nem volt más, mint maga Iulius Caesar, az egyik leghíresebb vezető személyiség, az emberiség történetében.
Kr.e. 75-ben, Iulius Caesar ugyanis a tengeren hajózott Rhodos felé néhány barátjával és rabszolgáival, egy üzleti ügyben. Sajnos azonban nem sikerült elérniük az úti célt, mivel a hajójukat kalóztámadás érte. A kalózok a foglyokat egy Cilicia közelében lévő kis szigetre vitték, és két lehetőséget ajánlottak fel számukra: vagy eladják őket rabszolgaként, vagy mindannyian kifizetik a nem kevés váltságdíjat.
Természetesen Iulius Caesar az utóbbit választotta, így 20 ezüstpénzt kellett volna fizetnie a szabadulása fejében, azaz 620 kg ezüstöt, ami napjainkban 600.000 dollárnak felelne meg.
A kalózok legnagyobb meglepetésére, amikor Iulius Caesar meghallotta, hogy mennyi váltságdíjat kérnek tőle, féktelen nevetésbe tört ki, és azt mondta elrablóinak, hogy sértve érzi magát, mivel egy arisztokrata szabadsága ennél sokkal többet ér.
Caesar családja ugyanis egyenesági leszármazottja volt Lulusnak, Aeneas fiának, aki egy trójai herceg volt.
Így aztán Caesar 50 ezüstöt, azaz 1550 kg ezüstöt ajánlott fel váltságdíjként a kalózok számára szabadulásáért. A kalózok elcsodálkoztak, de elfogadták a nagyobb váltságdíjat, és Caesar néhány barátját szabadon engedték, hogy elhozzák az ezüstöt.
Fogsága alatt Iulius Caesar egyáltalán nem viselkedett alázatos fogolyként, sőt felszólította a kalózokat, hogy halkan beszéljenek, és ne zavarják az ő pihenését, valamint kérte a rabszolgái kioldozását is, hogy azok kiszolgálhassák őt. Ezeken túlmenőleg, megfenyegette a kalózokat, hogy ha kiszabadul, mindannyiukat keresztre feszítteti majd.
A fogság napjaiban Iulius Caesar verseket és beszédeket írt, melyeket felolvasott a kalózok számára, akik nehezen viselték a fogoly egyáltalán nem szokványos viselkedését.
38 nap eltelte után, Caesar emberei visszatértek a váltságdíjjal, a kalózok pedig szabadon engedték a foglyokat. Amint elért Milet-be, Iulius Caesar egy jól felfegyverzett flottával elindult, hogy beváltsa ígéretét a kalózok számára. Szinte mindeniket sikerült elfognia, rabszolgákká téve őket és visszatérve Pergam-ba, börtönbe csukatta, az ezüstöt pedig visszaszerezte.
Ezután Marcus Junius helytartóhoz folyamodott, és azt kérte, hogy az mielőbb büntesse meg a kalózokat. Marcus időt kért az ügy kivizsgálására, Caesar azonban türelmetlenségében visszatért Pergam-ba és megparancsolta a kalózok keresztre feszítését. A kalózok kegyelemért könyörögtek, de ez csak annyira hatotta meg Iulius Caesar-t, hogy nem a kereszten lelték halálukat, hanem lefejeztette őket, megkímélve így őket a szenvedéstől.
