Fény derült az egyiptomi piramisok egyik legnagyobb titkára, ugyanis az amszterdami egyetem fizikusai kiderítették, hogyan voltak képesek a piramisépítők kéttonás kőtömböket mozgatni a sivatagi homokban.
Azt régóta tudjuk, hogy az ókori egyiptomiak fa szánok segítségével mozgatták a köveket, a nagy kérdés az volt: hogy nem süllyedt a puha homokba a szántalp?
A kutatások szerint a megoldás pofonegyszerű volt. Az egyiptomiak vízzel locsolták a homokot, így két problémát is megoldottak egy csapásra: vontatáskor nem torlódott fel a homok a szán előtt, ugyanakkor az erőkifejtés a felére csökkent.
A szakemberek azután jöttek rá a megoldásra, hogy megépítették az egyiptomi szán laboratóriumi verzióját, amelyet száraz homokra helyeztek, és vizet locsoltak eléje. Különös, hogy a megoldás csak most körvonalazódott, hisz régészek már elég régen találtak egy olyan falrajzot Djehutihotep fáraó sírjában, amely ábrázolja az egész munkafolyamatot.
A rajz szerint rabszolgák vontatnak egy óriási szobrot egy szánon, és a szán elé egy ember korsóból önt vizet. A falkép körül jó ideje tartott a szakemberek vitája. A legelfogadottabb álláspont szerint a vízöntő alak egy megtisztulási rituálé része volt, ám ez a nézet most megdőlt. De honnan szereztek annyi vizet a sivatagban? – tevődhetne fel a kérdés. A Nílusból – ugyanis valamennyi piramis a Nílus partján épült.
Forrás: Index.hu
