Robert „Bob” Rohloff a wisconsini Appletonból 75 éve dolgozik borbélyként, és idén, 91 éves korában teljesítette egy régi nagy álmát: saját szalont nyitott.
Bob Rohloff azt mondja, bár a szakmai tudás is fontos, a személyiség jelenti a munkája 90 százalékát. „Olyan természetnek kell lenned, aki kedveli az embereket. Jó hallgatóságnak és jó embernek kell lenned, ez a legfontosabb. Az apám ilyen volt, és én is így nőttem fel” – mondja.
Rohloff a wisconsini Black Creekben született és nőtt fel, ahol édesapja, Erv Rohloff 1928-tól körülbelül 50 éven át vezetett egy borbélyüzletet. A család a bolt mögött lakott, így Bob már gyerekkorában sok időt töltött a szalonban, és az édesanyja is gyakran megfordult ott, különböző finomságokkal a konyhából. „Érdekes dolog volt abban a légkörben felnőni” – emlékezett vissza a férfi a The Epoch Times-nak.
Bob Rohloff 1948-ban, középiskolásként kezdte meg a borbélyképzést. Minden hétfőn szakiskolába járt, csütörtök esténként pedig hajat vágott egy vizsgabizottság előtt. Három évvel később, 19 évesen megszerezte az engedélyt, hogy hivatalosan is borbélyként dolgozhasson.
Egy ideig az apja üzletét vezette a szülővárosában, de aztán Utah államba, majd Arizonába költözött, ahol a testvére is csatlakozott hozzá. Végül úgy döntött, hogy családjával együtt visszaköltözik Appletonba, nem messze a szülővárosától.
11 évig dolgozott a Hortonville családi borbélyüzletben a wisconsini Hortonville-ben. Ekkor ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de nem akarta abbahagyni a munkát, és arról álmodott, hogy egyszer majd saját borbélyszalont nyit.
Mark Karweickkel és Moira Schimke-vel, a Hortonville Family Barbershop korábbi tulajdonosával együtt Rohloff végül idén június 5-én nyitotta meg saját borbélyszaküzletét, egy igazi régimódi üzletet, ami az édesapjáéra emlékeztet – még egy 100 éves borbélyszék is van benne.
„Van két lányom, akik azt gondolták, 91 évesen teljesen megőrültem” – mondta Rohloff, ő azonban biztos volt benne, hogy ez az, amit szeretne, és felesége támogatásával kitartott az elhatározása mellett: „Olyan nyugodt vagyok. Azt mondtam a feleségemnek: Én vagyok a legboldogabb 91 éves fickó az egész országban” – tette hozzá.
Rohloff csütörtökönként és péntekenként egész nap, keddenként pedig délig dolgozik, és minden harmadik szombaton is munkába áll. Az ügyfelei főként idősebb helyi farmerek, míg egyik társa, Karweick, a fiatalabbakat vonzza be, Moira Schimke pedig a női klienseket. „Mondhatjuk, hogy teljes körű szolgáltatást nyújtó üzlet vagyunk” – mondja az idős férfi.
A helyi közösség rendkívül összetartó, így sok jó barátra tett szert a szalonban, és sokan friss zöldséget, mézet és juharszirupot hoznak neki a gazdaságukból.
„Az emberek gyakran megkérdezik, meddig tervezek dolgozni, én pedig azt mondom, hogy ez nem rajtam múlik: egészen addig, amíg egészséges vagyok. Egyszerűen remekül érzem magam, úgyhogy folytatom a munkát” – mondja Rohloff, hozzátéve, hogy hobbiként tekint a hajvágásra, mint mások például a golfozásra, és alacsonyan tartja az árakat, hogy az emberek megengedhessék maguknak, hogy a szalonba járjanak.
Amikor végül mégis abbahagyja a munkát, társa, Karweick készen áll rá, hogy átvegye az üzlet vezetését, de Bob Rohloff egyelőre szilárdan hisz abban, hogy a hasznos elfoglaltság mindennél fontosabb.
„Én úgy tekintek a nyugdíjra, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, de nem úgy hogy abba kellene hagynom a munkát, és nem hiszem, hogy az embereknek ezt kellene tenniük. Szerintem addig kell dolgozni, ameddig csak tudunk” – magyarázta személyes hitvallását az idős borbély.
