Az idős házaspár 66 éve van együtt, de az utóbbi időben kénytelenek voltak 100 napot külön tölteni egymástól. Ez a távollét próbára tette a szerelmüket, és amikor végre újra találkozhattak, megfogadták, hogy soha többé nem válnak el egymástól.
Egy 66 évig tartó házasság manapság igazán ritka és értékelendő dolog, hiszen a párok egyre gyakrabban döntenek úgy, hogy elválnak, és külön utakon folytatják az életüket. George és Joyce Bell azonban valóban elválaszthatatlanok.
Már jóval a házasságuk előtt is ismerték egymást, ugyanis szomszédok voltak. Joyce sokáig úgy gondolt mostani férjére, mint „a nagydarab, bolondos fiú a motorkerékpárral”, de George mindig is arra vágyott, hogy többet jelentsen ennél a szomszéd lánynak. Joyce annak idején nem gondolta volna, hogy egy napon Mrs. Bellnek hívják majd.
1955-ben házasodtak össze, és azóta is boldog házasságban élnek, de a koruk manapság jócskán megnehezíti az életüket. Az utóbbi időben mindketten elestek, és megsérültek. George szenvedett először balesetet, de aztán Joyce is elesett, és eltörte a csípőjét. Ha együtt lehettek volna, az valószínűleg megkönnyítette volna a felépülést, de sajnos a járványügyi intézkedések miatt 100 napig távol kellett lenniük egymástól, annak ellenére, hogy ugyanabban a kórházban kezelték őket.
Számukra ez a 100 nap felért egy egész élettel. Egyáltalán nem láthatták egymást, miközben lábadoztak, és rettenetesen hiányoztak egymásnak. Ez a különválás valószínűleg fájdalmasabb volt a számukra, mint az elszenvedett sérülések, hiszen ez hatalmas változás volt, miután az elmúlt több mint 6 évtizedben, minden napot együtt töltöttek.
De hosszú hetek után végre eljött a nap, amikor újra találkozhattak. Joyce türelmetlenül várta, hogy újra élete szerelme mellett lehessen. Rachel White, a személyzet egyik tagja, aki segített Joyce-nak elkészülni, azt mondta: „Annyira izgatott és ideges volt, hogy végre újra láthatja a férjét. Azt mondta, úgy érezte magát, mint fiatal lány korában, amikor először randevúzni kezdtek. Gondolom, kivételes élmény lehetett ennyi év után ugyanezt érezni.”
A viszontlátás pillanata mindenki számára érzelmes volt. Minden jelenlevő tisztán érezte egymás iránti szeretetük mélységét. Emlékezetes és megható pillanatokat éltek át együtt. „A legtöbb jelenlévő személyzetnek ki kellett mennie a szobából, mert nagyon-nagyon érzelmes és megható jelenet volt” – mesélte Rachel White. „Amikor találkoztak, azonnal látni lehetett, mennyire szerelmesek egymásba, még 66 év együttlét után is. Ez nagyon meghatotta a teljes személyzetet.”
George megfogta Joyce kezét, megsimogatta, és gyengéden átölelte feleségét. „El sem tudom mondani, milyen gyönyörű volt. Mondtam neki, hogy mindig ott leszek neki, bármi is történjen. Szorosan ölelt, és azt mondta, hogy soha többé nem hagy el élete végéig” – mesélte Joyce.
Ez a történet tökéletesen szemlélteti, hogy a házasság valóban egy életre szóló kötelék, és a házastársaknak jóban, rosszban, egészségben és betegségben egyaránt egymás mellett a helyük, amíg a halál el nem választja őket.
