Néha a legnagyobb tragédiák változtatják meg az életünket, végérvényesen, általuk válunk jobbá, befogadóbbá, szerethetőbbé, kiteljesedünk és átöleljük a világot.
Jordan és Matt Roten 2021. november 16-án ellátogatott a Appalachei Állami Egyetemre, ahol több mint 600 embernek adtak ingyen ölelést. A nap végén, fájó lábbal és teli szívvel, Jordan a Facebookon osztotta meg a férjével szerzett tapasztalatait.
“Táblákra írtuk ki, hogy “ingyen ölelés”, és megkérdeztünk minden mellettünk elhaladó diákot, professzort vagy egyetemi alkalmazottat, hogy szeretne-e egy ölelést. Annyi volt a jelentkező, hogy a végén majdnem leszakadt a karunk, de a szívünk tele volt szeretettel” – mesélt a különleges élményről Jordan.
„Annyit mosolyogtunk és nevettünk, hogy a végén már fájt az arcunk. Több száz ölelést adtunk. Volt ott minden, boldog ölelés, szomorú ölelés, maci ölelés, erős-bordaropogtató ölelés, hátveregetős ölelés stb.” – tette hozzá.
Jordan egyik vasárnap, amikor a templomban volt, egy 16 éves lánnyal találkozott, aki nemrég veszítette el az édesanyját. A lány gyásza és fájdalma mélyen megérintette, és akkor gondolt, hogy a mise végén odamegy hozzá, és megöleli. Az ölelés hatására igen erős energiák szabadultak fel belőle, felszabadító érzés volt, hogy együttérzését ily módon fejezhette ki.
Ekkor döntötte el, hogy ingyen ölelést fog adni azoknak, akiknek szüksége van rá. Az ötletet elmondta a párjának, aki támogatta, annyira, hogy ő maga is beszállt a projektbe.
“Arra gondoltunk, hogy addig ölelünk, amíg a másik személynek szüksége van rá. Volt olyan, aki alig akart elengedni. Nagyon hiszek a fizikai érintés erejében, néha egy egyszerűnek tűnő ölelés is meg tud menteni” – mesélte Jordan.
“Az egyetemisták közül sokan nagyon hálásak voltak, hogy ingyen ölelést kaptak. Voltak, akiket a vizsgák terheltek le, túl nagy volt a nyomás rajtuk, míg mások arra panaszkodtak, hogy nem tudnak hazamenni az ünnepekre”.
A nap végére több mint 600 ölelést „osztogattak”, fájt a karjuk és a bordájuk is, de feledhetetlen élménnyel gazdagodtak.
