Mi történik, ha valaki találkozik egykori ellenségével? Hát kevesen mernének fogadni arra, hogy legjobb barátokká válnak, mikor még a háborúban egymás megsemmisítésére kaptak parancsot.
A következő történet azonban nem a gyűlöletről, hanem az emberi békeszeretetről, barátságkötésről szól.
Az amerikai pilóta, Dan Cherry és a háború idején ellensége, a vietnámi Nguyen Hong My először egy tévéműsorban találkoztak a távol-keleti országban.
„Kemény kézszorítása volt, – nyilatkozta Dan – majd azt mondta nekem, hogy Isten hozott az országomban, és örült, hogy épségben lát engem, és reményét fejezte ki, hogy barátok is lehetünk – mesélte a veterán pilóta.
És ez így is történt, nehezen hihető, de a halálos ellenségekből a legjobb barátok lettek. Amikor Dan Vietnámban járt, meghívást kapott Nguyen-től, hogy látogassa meg a családját, és még az unokáját is bemutatta, akit Dan az ölébe is vett. És ez kölcsönös volt, hiszen a vietnámi veterán harcos is ellátogatott az Egyesült Államokba, és nagyszerűen érezte magát barátja és annak családja társaságában.
Azonban még kapcsolódik egy személy ehhez a sztorihoz. Ő nem más, mint John Stiles. A férfi háborús fényképeit, emlékeit egy elzárt padlásszobában tartja. Azért nincsenek szem előtt ezek a tárgyak, mert Johnnak fájó emlékei is vannak a vietnámi háborúról. A traumát ugyanis közel negyven éve képtelen volt teljesen feldolgoznia.
A sors fintora, hogy 37 évvel ezelőtt Dan mára már legjobb barátja, Nguyen lelőtte John gépét, a férfi még időben katapultál, de az eset nagyon megviselte. A találkozásukkor hosszasan, szó nélkül nézték egymást, majd rájöttek arra, hogy nem kettejük között dúlt a háború, hanem az országok vezetői miatt alakult ki a konfliktus, amihez ma már nekik semmi közük.
„Ha visszagondolok, még mindig rossz érzéseim vannak az esettel kapcsolatban” – nyilatkozta az amerikai veterán a CBS-nek. Az eset azért is volt kényelmetlen, mert Nyguyen-t hazájában kitüntették, amiatt, hogy szinte megölte Johnt.
Végül John mindent megbocsátott.
„Egy hatalmas megkönnyebbülést érzek, amelyet többé nem kell magammal cipelnem. Nincs többé, és ez csodás!” – mondta.