Tessie Heeter, aki 2018 augusztusában 33 hetes terhes volt, a férjét, Jont, vitte ki a vasútállomásra, amikor a baleset történt. Egy 15 éves fiú, akinek ideiglenes vezetői engedélye volt, áthajtott a piros lámpánál, és körülbelül 104 km/óra sebességgel csapódott bele a házaspár autójába.
„Miközben arra vártam, hogy bekanyarodjak balra, az állomásra, sárgára váltott a lámpa. Láttam, hogy két autó közeledik az ellenkező irányból a kereszteződéshez, és mivel az elöl haladó autó egyértelműen megállt, továbbindultam. Nem vettem észre, hogy a másik autó felgyorsított, áthajtott a piroson, és nekiütközött a mi autónknak.” – mesélte Heeter a balesetről.
A baleset következtében Heeter súlyos agyrázkódást és átmeneti amnéziát szenvedett, Jonnak pedig három helyen eltörött a medencecsontja, és három bordája is eltörött. Ugyanakkor óriási szerencséjük is volt, mivel kisfiuk, Hart, aki az édesapja mögött ült, sérülés nélkül megúszta a balesetet.
Az emberek gyorsan köréjük gyűltek, és mindent megtettek annak érdekében, hogy kiszabadítsák őket a roncsok közül. „Emlékszem a pánikra és arra az érzésre, hogy lepereg előttem az életem története, és arra is emlékszem, hogy azon tűnődtem, vajon azok az emberek körülöttem angyalok-e.” – emlékszik vissza Heeter.
„Soha nem tudtuk meg, hogy kik voltak ezek az idegenek, de ők örökre a történetem részei maradnak, és mindig hálás leszek az önzetlenségükért.” – tette hozzá.
Miközben a mentő a kórház felé tartott a nővel, a mentősök fel akarták venni az alapvető adatait, például a nevét, de ő nem tudott visszaemlékezni rá. „Van egy furcsa belső pánik, ami akkor következik be, amikor az ember rájön, hogy nem tudja a saját nevét, azt az egy dolgot, amire már azelőtt hallgatott, hogy megértette volna a szavakat.” – mesélte a nő, aki azokban a pillanatokban még arra sem emlékezett, hogy terhes.
A mentősök először nem találták a baba szívverését, de mielőtt még Heeter pánikba esett volna, a kórházban egy nővér megnyugtatta, hogy megtalálták a szívverést. „Azt is megtudtam, hogy idő előtt vajúdni kezdtem, 3-5 percenként voltak összehúzódásaim. Gyógyszert kaptam az összehúzódások lelassítására, és hazaküldtek.” De Jonnak négy éjszakára kórházban kellett maradnia a törései miatt.
Három nappal azután, hogy kiengedték, Heeter összehúzódásai egyre elviselhetetlenebbekké váltak. „Azonnal tudtam, hogy segítségre van szükségem.” – mondta a nő, aki üzenetet küldött a testvérének, aki körülbelül 20 percre lakott. Amint a testvére megérkezett, azonnal elindultak a kórházba, de a baba nem várta ki az utat.
Heeter érzett valamit a lábai között, és lerúgta a rövidnadrágját. „Olyan érzés volt, mintha egy vizes lufi lett volna.” A következő összehúzódásnál pedig meg is született a második gyereke. „Valami meleget húztam a mellkasomhoz, de az nem a csecsemő volt. Egy puha, vizenyős és meleg buborékot tartottam, valami keménnyel a közepében.” Az, amit Heeter magához szorított, a magzatburok volt. De szerencsére a nő anyai ösztönei azonnal beindultak.
„Addig húztam a membránt, amíg felszakadt, és láttam, hogy nagy, kék szemek merednek rám, miközben az utcai lámpák fölöttünk villództak.” – emlékezett vissza az édesanya. „Tudtam, hogy sírnia, mozognia kellene, életjeleket adnia, de csak pislogott rám.” Hamarosan megértette, hogy a kisbabája nem tud lélegezni. „Rátettem a számat arra a hihetetlenül kicsi szájra és orra, és kiszívtam a folyadékot a baba tüdejéből. Nem volt takaróm, ezért becsúsztattam azt a kis testet a trikóm alá.”
Ekkor állapította meg azt is, hogy kislánya született. Heeter testvére végül megállította az autót, és odahívott egy rendőrt, aki észrevette, hogy a nő még mindig reszket az adrenalin löket miatt. „A baba biztonságban van. Hihetetlen volt, amit tett. Erre a pillanatra született. Ez a baba valami igazán nagyra hivatott.” – mondta a rendőr a nőnek, miközben a mentők már úton voltak, hogy kórházba szállítsák. A néhány nappal korábbi útjával ellentétben ez most tele volt boldogsággal, még úgy is, hogy a kislánya koraszülött volt.
Most, csaknem három évvel később, a Heeter család immár öt főből áll. Az édesanya viccesen azt mondogatja, hogy a harmadik gyerekével, egy kisfiúval, aki a Whit nevet kapta, már sikerült minden gond nélkül eljutnia a kórházba.
Néhány hónappal a baleset után a család megtudta, hogy a másik autóban két lány is tartózkodott a 15 éves fiún kívül. „A fiú egy 90-es évekbeli autót vezetett, ami nem volt biztosítva.” – mondta Heeter. Az egyik lánynak lábműtétre volt szüksége, a másiknak pedig többször is megműtötték a szemét. Annak ellenére, hogy a fiú okozta a balesetet, Heeter együttérzését fejezte ki. „A fiú édesanyja több részmunkaidős állást is vállalt, és a fiú nagynénikkel és unokatestvérekkel élt. Valószínűleg neki kellett iskolába vinni a lányokat, mert senki más nem ért rá, annak ellenére, hogy még csak 15 éves volt, és az autó sem volt biztosítva.”
Heeter végül így foglalta össze a történetüket: „Nem járt nekünk több idő, nem érdemeltük meg jobban, mint sokan mások, akik végtelenül sok fájdalmat élnek át. De mindig hálás leszek azért, hogy kaptunk egy újabb lehetőséget egy egyszerű életre.”
