Huszonnyolc percig küzdöttek az életéért, miután egy kosárlabdamérkőzés közben váratlanul összeesett. Az ausztrál Phill Zdybel szíve leállt, és csak a körülötte lévők gyors beavatkozásának köszönhetően sikerült újraéleszteni. Amikor napokkal később magához tért, különös élményről számolt be: úgy érezte, mintha elhagyta volna a testét, és kívülről figyelte volna a történteket. A férfi szerint a halál közelsége teljesen megváltoztatta azt, ahogyan az életére tekint.
Phill Zdybel mindig aktív életet élt. A taekwondo-oktatóként dolgozó ausztrál férfi rendszeresen sportolt, kerékpározott és kosárlabdázott, ezért 2022 novemberében sem gondolta, hogy egy baráti mérkőzés életének legdrámaibb pillanatává válik.
A Victoria állambeli Geelong közelében, Belmontban játszott, amikor hirtelen összeesett a pályán. A körülötte lévők azonnal felismerték, hogy nagy a baj. Fia, Joshua rögtön értesítette a mentőket, a helyszínen tartózkodó, szolgálaton kívüli ápolónő pedig megkezdte az újraélesztést.
A férfi szíve leállt. A beszámolók szerint összesen 28 percen át folyt az életmentő beavatkozás, amelynek során mellkaskompressziót végeztek, és defibrillátort is alkalmaztak.
A kórházba szállított Zdybel három nappal később tért magához. Amikor megtudta, milyen hosszú ideig küzdöttek érte, alig akarta elhinni, hogy életben maradt.
Úgy érezte, mintha kívülről figyelné a saját testét
A férfi történetét először 2023 áprilisában ismertette részletesen az ausztrál sajtó, köztük a 7NEWS. Az akkor 57 éves Zdybel a Geelong Advertiser című lapnak beszélt arról, mire emlékszik a szívleállás idejéből.
Azt állította, hogy egyfajta testen kívüli élményt élt át. Úgy érezte, mintha eltávolodott volna a saját testétől, és külső szemlélőként figyelné az eseményeket.
„Azt mondanám, hogy kissé kívül voltam a testemen” – idézte fel.
Az élményt ahhoz hasonlította, mintha valaki egy filmet nézne, amelynek ő maga a főszereplője. Nem arról számolt be, hogy egy fénylő alagúton haladt volna keresztül, vagy elhunyt hozzátartozókkal találkozott volna. Emlékei sokkal inkább a különös eltávolodás érzéséhez kapcsolódtak.
Egy dologban viszont egészen biztosnak érezte magát.
„Nem mentem sehova” – mondta.
Később saját túlélését is rendkívülinek nevezte.
„Csodaférfi vagyok” – fogalmazott az ausztrál lapnak.
Zdybel beszámolója mélyen személyes élmény, amelynek részleteit kívülállók nem tudják közvetlenül ellenőrizni. A testen kívüliség érzése ugyanakkor nem egyedülálló: más szívleállást túlélő betegek is beszámoltak hasonló tapasztalatokról.
Három nap után tért magához a kórházban
Az orvosok később megállapították, hogy a szívleállás hátterében koszorúér-aneurizma állt. Ez a koszorúér egy szakaszának rendellenes kitágulását jelenti, amely bizonyos esetekben súlyos szív-érrendszeri szövődményekkel járhat.
A férfit a geelongi kórházban kezelték, ahol koszorúérsztentet is beültettek. Körülbelül egy hetet töltött kórházban, majd hazatérhetett családjához.
Zdybel számára különösen megrázó volt a felismerés, hogy a rosszullét előtt nem tapasztalt olyan figyelmeztető tüneteket, amelyek alapján előre sejthette volna a történteket. Jó fizikai állapotban volt, rendszeresen mozgott, és egészségesnek érezte magát.
Úgy véli, az életét annak köszönheti, hogy a szívleállás egy emberekkel teli sportcsarnokban történt. Ha egyedül lett volna, könnyen előfordulhatott volna, hogy senki sem talál rá időben.
A kórházból való távozása után fokozatosan visszatért a mindennapi tevékenységeihez. Néhány hónappal később már ismét sportolt, sőt taekwondoversenyen is részt vett. Elismerte, hogy hamarabb elfárad, mint korábban, de nem akarta, hogy a történtek miatt teljesen feladja azt az életmódot, amelyet szeretett.
„Azok a kis dolgok, amelyek miatt aggódunk, nem érdemesek arra, hogy energiánkat rájuk pazaroljuk”
A férfi szerint nemcsak a teste, hanem az életszemlélete is megváltozott a szívleállás után.
Korábban sokszor olyan hétköznapi problémákon idegeskedett, amelyek utólag már jelentéktelennek tűntek. A halál közelsége más megvilágításba helyezte számára a munkát, az emberi kapcsolatokat és az idő múlását.
„Azok a kis dolgok, amelyek miatt aggódunk, nem érdemesek arra, hogy energiánkat rájuk pazaroljuk” – mondta.
Azt is hangsúlyozta, hogy egy életveszélyes esemény után sem feltétlenül kell minden korábbi tervünkről lemondani. Saját tapasztalatából kiindulva arra biztatott másokat, hogy ne hagyják, hogy a félelem határozza meg a döntéseiket.
„Ne hagyd, hogy bárki azt mondja, hogy nem tudsz megtenni valamit” – üzente.
Zdybel a felépülését részben korábbi aktív életmódjának és pozitív hozzáállásának tulajdonítja. Az orvosi szempontból döntő tényező viszont az volt, hogy a környezetében lévők azonnal megkezdték az újraélesztést, és rendelkezésre állt a szükséges sürgősségi segítség.
Mit tapasztalhat az ember szívleállás közben?
A halálközeli élmények évtizedek óta foglalkoztatják az orvosokat és az idegtudósokat. Vannak túlélők, akik fényeket, különös békességet vagy elhunyt szeretteikkel való találkozást idéznek fel. Mások arról számolnak be, hogy kívülről látták saját testüket, vagy úgy érezték, elveszítették az időérzéküket.
A témával kapcsolatos egyik jelentős kutatás a Sam Parnia intenzív terápiás szakorvos vezetésével végzett AWARE II vizsgálat volt, amelynek eredményeit 2023-ban publikálták a Resuscitation című tudományos folyóiratban.
A kutatásban 567, kórházban szívleállást szenvedett beteg vett részt. Közülük 53-an élték túl a kórházi ellátást, és 28 túlélővel sikerült részletes interjút készíteni. Tizenegyen valamilyen emlékről vagy tudatosnak tűnő élményről számoltak be a szívleállással összefüggésben.
A vizsgálat során egyes betegeknél az újraélesztés alatt olyan agyi elektromos aktivitást is rögzítettek, amely a tudatos működéssel hozható kapcsolatba. A kutatók ugyanakkor nem tudták igazolni, hogy a résztvevők a testüktől függetlenül érzékeltek volna külső eseményeket.
A halálközeli élmények kutatása így továbbra is nyitott tudományos terület. Az ilyen beszámolók valódi, sokszor életre szóló személyes tapasztalatokat írnak le, de önmagukban nem bizonyítják a tudat testen kívüli létezését vagy a halál utáni életet.
A Filantropikum korábban egy idegtudós halálközeli élményéről is beszámolt, aki szintén azt állította, hogy kívülről figyelte a testét, miközben orvosai az életéért küzdöttek.
A férfi szerint egyetlen készség bárki életét megmentheti
Phill Zdybel történetének egyik legfontosabb része számára az, hogy másokat is megtanítson felismerni a szívleállást, és segítséget nyújtani a bajba jutottaknak.
A hirtelen szívleállás során a szív nem képes megfelelően vért pumpálni a szervezetbe. Az érintett általában pillanatokon belül elveszíti az eszméletét, és nem lélegzik normálisan. Ilyenkor minden perc számít.
Az Amerikai Szívgyógyászati Társaság (AHA) szerint a gyorsan megkezdett újraélesztés akár két-háromszorosára növelheti a túlélés esélyét kórházon kívüli szívleállás esetén. Az automata külső defibrillátor, az AED korai használata szintén életmentő lehet.
Ha valaki hirtelen összeesik, nem reagál, és nem lélegzik normálisan, azonnal hívni kell a 112-es segélyhívót, és a diszpécser utasításai alapján meg kell kezdeni az újraélesztést. A mellkaskompressziót a mellkas közepén, percenként 100–120 ütemben kell végezni. Ha AED áll rendelkezésre, mielőbb használni kell, követve a készülék hangutasításait.
Zdybel különösen fontosnak tartja, hogy minél többen vegyenek részt újraélesztési tanfolyamon, és hogy sportlétesítményekben, munkahelyeken, valamint közösségi terekben könnyen hozzáférhető legyen defibrillátor.
A férfi a 2023-as interjú idején már újra sportversenyeken indult, és továbbra is aktív életet élt, miközben a novemberi kosárlabdamérkőzés emléke és a különös, testen kívülinek érzett élmény végérvényesen megváltoztatta az élethez való viszonyát.
