Volt egyszer egy férfi, akinek négy fia született. A nevelésük során az apa mindig arra törekedett, hogy megtanítsa fiainak, hogy ne ítélkezzenek elhamarkodottan. Mikor már annyira megnőttek, az édesapa mind a négy fiát elküldte a dombon álló almafához, hogy vegyék szemügyre, és majd számoljanak be a látottakról.
» A gondolatok, amelyeket az Univerzumnak küldesz, elkerülhetetlenül visszatérnek hozzád
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
Az első fiút télen, a másodikat tavasszal, a harmadikat nyáron, míg a legkisebbet ősszel küldte ki a fához. Amikor mindenki összeült, az apa megkérdezte csemetéit, hogy mit tapasztaltak, mit láttak.
Az első fiú szerint télen az almafa kihalt, kopár volt, nagyon csúnyán festett.
A második fiú ezt már cáfolta, ugyanis szerinte az almafa, amikor ő látta, épp a rügyfakadásra készült, és tele volt élettel.
A harmadik fiú szerint ő virágozni is látta a fát, nagyszerű illata volt, ha ránézett az ember, a szívét gyönyörűség töltötte be.
A negyedik fiú pedig arról számolt be, hogy tele volt ropogós, zamatos gyümölcsökkel, amikor ő ottjárt, és bámulatos volt szemügyre venni a fát.
Az apa ekkor csak ennyit mondott: „Gyermekeim, nem lehet ítélkezni semmiről és senkiről, annak alapján, ha csak egyszer, vagy kétszer találkoztunk azzal a bizonyos személlyel, vagy találtuk magunkat abban a helyzetben. A tél a lecsendesedés, a pihenés, a megnyugvás ideje, és enélkül nem jöhet el a tavasz, az élet ünnepe, nem láthatnánk meg a nyár szépségét és az ősz termést hozó heteit. Összességében kell látni a dolgokat, és nem szabad ítélkezni elsőre, mert azzal csak az életünket nehezítjük meg. Emlékezzetek erre mindig!”
