Hányan álmodoztunk arról, hogy egy csodaszép szigeten élünk, melyet a nagy kékség ölel körül, lágy homok, zöldellő pálmafák? Van, aki ezt nemcsak álmodja, hanem valóra is váltja! Egy Brendon Grimshaw nevű férfi 1962-ben lépett a tettek mezejére, amikor földet vásárolt a világ egyik legcsodálatosabb részén, a Seychelle-szigeteken.
Grimshaw eredetileg az Egyesült Királyságból származott, de Kenyában dolgozott újságszerkesztőként. Amikor az állam elnyerte függetlenségét, tudta, hogy az állását egy helybéli fogja megkapni, ezért hozzálátott az életének az újratervezéséhez. Bár még nem tudta, mihez fog kezdeni, abban viszont biztos volt, hogy a természethez közel akar élni, és földet akar birtokolni a Seychelle-szigeteken.
El is utazott egy felderítő útra, hogy megtalálja a helyet, amit meg is vásárolhat, de néhány nap után rájött, a szigetek ára itt nagyon drága. Már indult volna haza, amikor összefutott egy férfival, akinek épp volt egy eladó szigete – így kereste fel még aznap Moyenne szigetét.
„Különleges érzés volt. Ez az a hely, amit kerestem” – fogalmazott akkor a férfi, aki 10 000 ezer dollár (közel 3,6 millió forint) fejében nyélbe is ütötte az üzletet.
Csakhogy nem tudta, mit vállal. A szigeten az esőerdő sűrű volt, és lehetetlen volt átmenni rajta. A gyomok kiirtották az őshonos növényeket, és a patkányok voltak az egyetlen vadon élő állatok a helyen.
Grimshaw ezért felfogadott egy helyi férfit, Rene Lafortune-t, hogy segítsen neki a feladatok elvégzésében. A bozót megtisztítása után olyan fákat ültettek, mint a pálma, a mangó és a paw-paw. Az esővizet meggyűjtötték, és kézzel szivattyúzták fel a hegyoldalba, vagy visszajöttek a főszigetre friss vízért – olvasható a The Kids Should See This (A gyerekeknek ezt látniuk kell) című lapban.
A szigeten nem éltek állatok, ezért Grimshaw hozott 10 madarat egy szomszédos faluból, de azok visszarepültek. Ezt megismételte, és néhány madár végül visszatért. Elkezdte etetni őket. Aztán egyre több madár telepedett meg a szigeten. Ma már több mint 16 000 fa és 2000 madár él Moyenne szigetén.
Brendon számára ez még mindig nem volt elég. Az óriás Aldabra-teknőst is a szigetére hozatta. Ez a faj állítólag a Seychelle-szigeteken őshonos, de sok szigeten már kihalt. Gondoskodott róluk, és tenyésztési programot indított. Most a szigeten körülbelül 50 teknős él.
Grimshaw 1972-ben költözött véglegesen Moyenne szigetére. Ezután vízellátást, áramot és telefonvonalat létesített a szigeten. Sokan azt gondolták, hogy üdülőhellyé alakítja, de ő természetvédelmi területet akart építeni. Állítólag egy szaúdi herceg 50 millió dollárt ajánlott neki a szigetért, de ő visszautasította az ajánlatot.
A férfi nem volt mindig egyedül a szigeten. Az édesanyja halála után meghívta az apját, hogy éljen vele, és az meg is tette. 5 évig éltek egymás társaságában, aztán az apja elhunyt. Ezidő alatt, Grimshaw szerint, „a legjobb barátok lettek”. Megengedték, hogy egy kis díj ellenében a turisták napközben látogatást tegyenek a szigeten.
Csakhogy Brendon sem volt már fiatal, és döntenie kellett a sziget sorsáról. A 81 éves Grimshaw alapítványt hozott létre, és megállapodást kötött a Seychelle-szigeteki Környezetvédelmi Minisztériummal. Ez lett a Moyenne-szigeti Nemzeti Park, amelyet a világ legkisebb nemzeti parkjaként ismernek.
A férfi 2012-ben, 86 éves korában halt meg, és apja mellé temették el a szigeten. Sírkövén ez áll: „Moyenne megtanította őt arra, hogy kinyissa a szemét a körülötte lévő szépségre, és köszönetet mondjon Istennek”. Ma már étterem is található a szigeten, ahol helyi ételeket szolgálnak fel, van egy kis múzeum Grimshaw életéről, és két nevelde az óriásteknősök keltetőinek.
A szigetnek továbbra sincs mólója, és egyszerre közel 50 látogató tartózkodhat a földjén. Grimshaw halála óta több mint 10 év telt el, de a sziget még mindig olyan, amilyennek ő hagyta – beépítetlen és a természet sokszínűségétől káprázatos.
